Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

22 GOLDZIHEIl IGNÁCZ. Ez elbeszélésből, mely az arab kultúrviszonyokra nézve különben is néhány tanulságos adatot tartalmaz, tárgyunkat illetőleg azon tény is kiviláglik, hogy még az iszlám utáni első század vége felé is a profán költők a hidsá czéljaira a régi pogány idők primitiv formáját, a szads'ot alkalmazták, oly időben tehát, mikor már sokkal mesterségesebb és fejlődöttebb költészeti formák régóta érvényre jutottak volt. Az őskor hagyománya nem pusztul el egy Ósapással. Jó ideig a fejlődött viszonyok között is még csak tovább éldegél és tenyészik az ősi divat, mig az ujabb mód végre a legutolsó talpalatot is elhódítja tőle. Az arab poesisban is már vagy kétszázaddal Mohammed előtt változatosan fejlődött versmértékekkel találkozunk. A szadß', a költői kifejezés primitiv alakzata, a káhinok köreire szorult; legutószor a Koránban — mely a káhinokat a pogányok bálványaival együtt elsöpri ősi fészkeikről — hangzik felénk. Hogy azonban a költészet (si'r) csak fejlődési foka a régi szads'-nak, annak tudata az arabok között még sokáig fenmarad *); sőt a szads', mint felhozott példánk mutatja, elvétve még száz évvel az iszlám után is megszólal egy-egy költő száján. IV. Az arab költészetnek semmi maradványával nem rendelkezünk azon ősi korából, melylyel a megelőző fejezetekben foglalkoztunk. Ez volt az arab kultúrának és poesisnek történelemelőtti korszaka. A költők dsinnelc-ektöl való sugalmaztatásának hite még több évszázadon át uralkodik a költői tehetség méltatása módján. A dsinnek sugalmazzák a költőt még ezentúl is; de ő már nem szól, mint ős időben, a dsinnek nyelvén, a szads' alakjában. A mi a pogány arabok költői munkáiból reánk maradt, egytől egyig valóságos műköltészet; a kuruzsló titokzatos mondásaival már semmiféle kapcsolatot nem mutat fel. Mindenütt alaki és tartalmi fegyelmezettség, első sorban szigorú versmérték. De a költészet e második nagy korszakát is egy fejlődési átmenet előzi meg. Mielőtt *) Magának a prófétának e mondást tulajdonítják: «A sir (költészet) szads az arabok beszédéből; általa adnak a kérőknek, vele nyomják el a haragot és ldjják össze a népet gyűlekoző helyeire». Ibn al-Atliir, Uszd al-gába I. köt. 219. lap, II. köt. 130. lap.