Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

A POGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 17 a kuruz8lóval. A hivatásszerű paptól (káhin = héber kőhén), ki szintén kuruzslással foglalkozik, úgy látszik, egy mozzanat különbözteti meg. Míg a káhin valamely szentély vagy bálvány mellett végezi állandó foglalkozását, a nemzet vallásos élete körében szabott intézményt képvisel, mely rendesen bizonyos családban öröklő méltóságot állapít meg: addig a sá'ir (költő), éppen úgy mint a ká'if (lábnyom-követő), működésében szabadabban mozog; nincsen helyhez kötve,

1) csak alkalmilag érvényesíti tehetségét, mely azonkívül tárgyát és irányát tekintve is korlátoltabb körii, speciálisabb. A káhin-t az intézmény tekintélye födözi, ilyen minőségében pap és ítélő biró, többnyire valamely állandó oraculum szószólója; a sá'irhoz szabadon fordúl az ember, hitelessége nem tekintélyen, hanem az emberek bizalmán alapúi; nem intézménynek a képviselője ; nem is oraculum mellett szolgál; csak az a kiváltsága van, hogy lelkesülése idején megszállja öt a dsivn, a Sat|j.óviov, és ekkor tud, mond olyanokat, a mik rejtve vannak egyéb halandók előtt és mondja oly hatással, mely nem a kiejtett szóból foly, banem azon körülményből, hogy ö mondja a benne lakozó dsinn sugallatára. A káhin és sá'ir között a pogány araboknál körülbelül olyan különbséget képzelhetünk, mint a régi Izraelben a. szentélyek mellett szolgáló és ehhez elválaszthatlanul kapcsolt köhen (pap) között és az országban szabadon megforduló, a nép között működő próféta (nábhi) között. A sá'irnak a káhin-nal való párhuzamát itt csak azért hoztuk fel, mert azon véleménynek akarunk egyúttal kifejezést adni, hogy mondásaik alaki tekintetében közöttük nem volt semmiféle különbség. A jósolásnak, a kuruzsoló mondásnak a régi araboknál meg volt a maga állandó formája.

2) S ez volt a poesisnek, úgy látszik, legősiebb formája az arab népnél. Erről csak néhány szót, mielőtt a költészet fejlődöttebb formáira mennénk át. Még a nem-orientalista is, ha csak Arany János humoros ') Wellhausen, I teste arabischen 1 leülenthuui.s Skizzen und Vorarbeiten, III. Heft. Berlin 1887) 130 és kk. lapokon. W. ltobertson Smith, Lecturex mi the lirlie/wn of the Snnitex (Edinburgh 1887) 48. 70. lapjaiu. ') V

. ö. Kreiner, Studien zur rerylnchenden Culturyrschichte III. IV. i

Bécsi akadémia. Phil. hist. Cl. CXX. köt.) 77. 1.) M. T. AK. Í1RT. A NYKLV- KS R7.K.PT. KilRKBÓL. ISO?. XVI. K. 2. 87. [561]