Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]
A POGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 15 kifelejtene, pártján levő társai gúnydalát kiegészítve mulasztását a magok részéről pótolják. Az így kihivottnak kötelessége már most az ellene intézett támadásokat az egész gyülekezet hallatára élezés, csipős feleletekkel visszaverni. A jelenlevők döntik el, vájjon e harezban ki a győztes. Ha a kihivó javára döntik el az ügyet, ennek jogában áll, az ellenfél vagyonából a legértékesebb darabot magáévá tenni; ellenkező esetben társaival együtt szégyen-gyalázattal elkergetik. 1) íme két módja a primitív népeknél szokásos szóharezoknak. Az első esetben törzs törzs ellen, a másodikban egyén egyén ellen harczol. Az efféle szóharezok csiráira kell visszamennünk, hogy az arab hidsá eredeti értelmébe és rendeltetésébe belepillanthassunk. Csakis azon benyomásra szorítkozva, melyet az irodalomból tanulmányozható /uásíí-költemények reánk gyakorolnak, könnyen azt hihetnők, hogy a háborút kezdő kölcsönös gáncsolódás csakis arra való volt, hogy velo egyrészt az ellenséget félelembe ejtse és önérzetét s ezzel együtt bátorságát lelohaszsza, másrészt a költő saját törzsének harczias kedvét és lelkesedését fokozza. De, úgy hiszem, az ős időben nem ez volt czélja s rendeltetése. A hatás, melyet tőle vártak és reméltek, a gáncsoló költő egyéniségéről táplált hitben gyökerezett. Azt hitték ugyanis, hogy a költőtől kiejtett átoknak kártékony hatása van az ellenségre, hogy a költő szavának meg van az a hatalma, hogy ha az ellenség fejére roszszat kiván, tényleg reá is háruljon. 2) Ezért nevezi a biblia Bileámot köszemnek. A sémiek ugyanis azt a tényt, hogy valamely czélzatosan kiejtett szó vagy mondás, arra a ki kiejti vagy a kire vonatkozik, kikerülhetetlen hatást idéz elő, e gyökérből kszm képzett alakokkal fejezték ki. «Készem van a király ajkán» (Példab. XVI. 10) azaz: az ő szavának varázsló hatása van. Az arabban meg az esküvést ez igével nevezik akszama, a mi az eskü bűvös hatásával függ össze. A hidsának tulajdonított nagy hatás is a költök tehetségének természet fölötti kapcsolatából magyarázható. A hidsá eredetileg nem gáncsoló költészet, hanem inkább bűvölő mondások ') Ez adat forrását jegyzeteimben sajnálatomra nem találom. ') Erre egy igen tanulságos példát nyujt U.izd al-i/itha (I. köt. 20.'1lapon) egy a pogányok köréből eredő elbeszélése. (107) [543]
