Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

14 GOLDZIHER IGNÁCZ. versekkel háborúskodnak egymás ellen. Mindegyikük előlépteti költőjét, hogy az eile nséget gáncsolja. S e gáncsolódás a háború egész tartama alatt folytatódik. A békekötés vagy fegyverszünet egyik föltétele a gáncsoló versek abbanhagyása mind a két részről. A régi arab költészeti irodalom legjellemzőbb részei közé tartoznak e /líVIsá-költemények, melyek fölötte nagy számmal találhatók a költészeti gyűjteményekben és a történeti munkákban, a hol a törzsek közötti háborúk elbeszélésében a költők gáncsolodó versei is közölve szoktak lenni. De a hidsára nézve sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy azon fejlődési fokon, melyen azt az irodalom nekünk bemutatja, már nem kezdetleges módját, hanem a primitiv rendeltetéséből kibontakozó és magasabb fokra fejlődött jelenkezését látjuk magunk előtt. A hidsá nem csak az arabok, vagy mint mondhatjuk a sémiek között volt dívó szokás. Találkozunk vele egyéb primitiv népeknél is. S erre nézve fölötte tanulságos közlést ad kezünkre Stanley arról, hogy mikép viselnek háborút az afrikai Manyema lakói az őket megtámadó szomszéd törzs ellen: «Az ellenség átellenében a folyam partja mellett foglaltak állást és innen az ellenségre gáncsoló beszéddel lövöldöztek és azt órákon át folytatták. Végre mind a két fél belefáradva a kölcsönös szóharczba és a hosszan tartó gáncsolódásba, kpzösen abban állapodtak meg, hogy a harczot holnapra halaszBzák. Másnap mind a két részről ugyanazon állásba helyezkedtek egymás átellenében és újra elkezdték a harczot. Vad arczkifejezés kíséretében folytatták ugyanis a szóharczot, melyet fakorongjaikkal egyre előidézett tompa zajt kisért. így ment ez naplenyugtáig, midőn mind a két fél visszavonult, a nélkül, hogy az egyik a másikat legyőzte volna. Csak harmadnapra, midőn a szüntelen szóharczba teljesen belefáradtak, határozták el, hogy a fegyveres harczot bizonytalan időre elhalasztják.»*) Ehhez hasonló szokásról értesülünk az eszkimókra nézve. Ha egy eszkimó sértve érzi magát társa részéről, a következő módon szoktak párbajt vívni. A sértett fél nagy gyülekezet előtt gúnydallal illeti ellenfelét; ha esetleg a gúnyolásra alkalmas mozzanatot *) Stanley, Durch den dunkeln Welttheil (2. kiadás, Lipcse 1881). II. köt. 97. lap. (100) [5421