Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

A POGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 13 708) e melléknevet nyerte 'Uvejf al-kaváfi (a káfijatok'Uvejf-je) e verséről: Szaukdiba man kad kána jaz'umu annani * idd kidtu kaulan lá udsidu-l-kaváfijá. • Meghazudtolom azt, a ki azt híreszteli rólam, hogy midőn szólok nem jól sülnek el a káfijatok».*) Soha Dem találkozunk a régi időben azzal a gúnynyal, hogy valamely költő nem tudna jól rímelni; de gyakran azzal, hogy nem tud verselni. 'Uvejfet is ezzel gáncsolták, és ez ellen védekezik. Tehát káfijat (többes: kaváfi) nem rím, hanem vers, költemény. De mi az etymonja? Van a kfj (perfectum: kafá) gyökérrel egy hang és értelemre rokon gyökér k

uf (perf. káfa); ez is a követést jelenti. Már a régi arab etymologok is teljesen azonosítják e két alakot. Kettejük között az egyszótagú k"f az eredeti, melyből a bővült/,;/)' elágazott. A p' k"f-ból származik a ka if szó (nomen agentis), szószerinta (láb-) nyomokat követő, a kuruzsló, ki a lábnyomokból és egyéb, néha physiognomiku8 mozzanatokból az emberek genealógiájára, sorsára stb. nézve tudott titokzatos következtetéseket levonni. Mestersége a kijájat: kuruzslás, jóslás. E ponton kell véleményem szerint a káfijat etymonját keresni. Káfijat (= ká'ifat) jósló, kuruzsló a nőnemű igenévnek a sémi nyelvekben mindennapos használati módja szerint a. m. jóslás, kuruzslás. Valamint tehát a sir szó, mely tudást jelent, a költészet általános megjelölésére használtatik, úgy vagyunk a káfijat-tal is: eredetében kuruzslás, jóslás (a mit a ká'if végez), aztán: vers ; végül rím. Mondottuk már, hogy a káfijat elnevezés leggyakrabban a gúnyversekről használtatik. Ezeket érdemes a költészet rendszeréből kiemelni és külön szemlélet tárgyává tenni. Fentebb (10. 1. 3. j.) idézett kis czikktmben már szóltam a hidsá-nak, azaz a gáncsoló versnek szerepéről a régi arab társadalomban ós nyomairól a régi sémi népeknél. A törzsek egymás közt folytatott háborúskodásának egy jellemző sajátsága ez a hidsá. Az egyik törzs haragszik a másikra. Mielőtt a háború közöttük tényleg megkezdődnék, szavakkal, *) Küáb alagáni XVII. kötet 107. 1. 25. sor. (105) [561]