Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]
12 GOLDZIHEU IGNÁCZ. gebben 1) a költö tudását a keleti nyelvmagynrázók nyomán a multaknak, a törzs hagyományainak tudására értettem, a melyeket a gáncsoló és vetélkedő költészetben az ellenséges törzs ellenében idézni szoktak. Most a dolgok kapcsolatának folytatott kutatása arról győzött meg, hogy nem históriai, hanem titokzatos tudás az, mi a költők sá'ir nevének alapját teszi. S ezt egy másik eddigelé fölötte homályos műszó még jobban fogja bizonyítani. Az arab verstanban a rímet e szóval jelölik káfijat. Ezzel jelölik azóta, hogy az arab vers technikájával elméletileg foglalkoznak, azaz több mint tizenegyszáz év óta. (Az arab verstan megalapítója Khalil b. Ahmed 768-ban balt meg.) Az arabok e szót a rím jelentésében úgy magyarázzák, hogy a kfj gyökér ez értelmével hozzák kapcsolatba: követni, valaminek a nyomában járni. A vers nyomában következik a rím, ez tehát a verset követő. így magyarázzák némelyek; míg mások: a rímek egymás után következnek, «azért rímek, mert egymagában, egymásután következő assonantia nélkül, a vers vége még nem alkot rímet. Azt is mondják némelyek, bogy a költő tartozik a rímet követni, tehát a rím neve: a követő (activum loco passivi)». 2) Látjuk, hogy csupa balga kényszermagyarázat. Azon kezdem, hogy, a mint erre egy egész csomó bizonyító hely áll rendelkezésünkre a legrégibb költészetből, a kúpját szó a régi időben nem is jelentett rímet, hanem magát a verset jelentette. Fölötte gyakori a pogány törzsköltök vetélkedése alkalmával, hogy egjik a másikat azzal fenyegeti, liogy reá káfijat-ot mond. Igen tanúlságos erre nézve a Hudejliták divánjának 72. száma (ed. Kosegarten 134. lapján), a hol a káfija szó több ízben fordúl elő; többek között a 4. verssorban: va-lalcad natal/tu kavújijan anaszijjatan * va-lakad natalctu kaváfija-t-tadsnini «Mondottam én emberi káfijat okat és mondottam dsinnekhez «méltókat». Itt és hasonló helyeken nem a rímről, hanem magáról a versről van szó. Egy 'Uvejf nevű költö a Gatafán törzsből (megh. ') Muhammedanische Studien I. kötet 45. lapján. *) Freytag, Durstellunri der arcünschen Vershun.it (Bonn 1830.) 297. 1. (104) [540]
