Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A mahdi országából. In: Budapesti Szemle 88 (1896) 161-194. [Heller 188]
,174 A mahdi országából. södés módjáról. A hegligfa imádói ahhoz ragaszkodnak, a mit egyéb muhammedán (különösen pedig az indonesiai) népek: az ősi viszonyokat fölforgató muhammedán vallástörvény ellenében az áclat (szokás) néven föntartottak. Nevezetes, hogy az iszlám e részben mennyi szabadságot enged mindenfelé a néki meghódolt népek egyéniségének, ősi hagyományainak és jogszokásainak; mennyire tűri, saját rovására, az öröklött jogi és társadalmi hagyományok fönmaradását. Észak-Afrika kabilái között a mai napig az iszlám törvényével homlokegyenest ellenkező ádátok vannak érvényben a jogi élet legsarkalatosabb viszonyaiban. E jogi szokások évszázadokon át nemzedékről-nemzedékre, csupa szájhagyományként föntartották magokat, megírva sehol sem voltak, míg az e néptörzsek között kutató franczia tudósok a nép szájáról kötetes gyűjteményekbe foglalták (Hanoteau és Letourncux Les coutwnes kabyles. (Paris 1872—3.) Hogy a Dárfur népei között is, abban az időben, midőn Slatin volt a kormányzójoli az ádat mily erélyesen daczolt a muhammedán törvénynyel, a következő adat mutatja: «Eredeti még örökösödési rendszerök is. A meghalt apa távolfekvő temetkezési helyéről fiai, adott jelre, őrült futással rohannak az apai lakás felé. A ki először érkezik meg és a legelső dárdát az apai házba dobja, az a főörökös és nemcsak a nyájak legnagyobb részét veszi át, hanem még atyjának feleségeit is, kivévén a saját anyját. Szabadjában áll, hogy az asszonyokat magának tartsa meg, vagy pedig mérsékelt váltságdíjért szabadon bocsássa.»*) Mindenki látja, hogy ez nem muliammedán szokás, hanem dárfuri ádat. Nagyon érdekes néhány részlet, melyek az afrikai nő szerepét mutatják e törzsek harczias életében. Ohrwalder élénken rajzol képzeletünk elé egy jelenetet, mely a biblia ismerőjének bizonyára Mózes II. könyvének (XV. fej. 20. v.) azt az elbeszélését juttatja eszébe, melyben el vagyon mondva, miképen ünneplik Mirjam és a többi asszonyok az izraeliták győzelmét az üldöző Pharaó fölött. Dávidot is, miután Goliátliot legyőzte, az asszonyok dala és zeneszava fogadja ós kíséri diadalban (Sámuel I. könyve XVIH. fej. G. v.) Itt a sötét Afrikában a Nuba-törzsnek a Bakkára ellen kivívott győzelme *) Slatin I. köt. 142. 1. [694]