Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A mahdi országából. In: Budapesti Szemle 88 (1896) 161-194. [Heller 188]

102 A mahdi országából.. 'próféta, hogy a tér és idő akadályai őt ne háborítsák. így tehát imádkozó helyét nehézség nélkül találhatta az ősök isteni szikláján és csak azt csodáljuk, hogy mint egyebütt ily helyen, lába nyomát nem mutatják annak, kikre e hely régi pogány hagyományai átszálltak. A mit Szennárban a Gadir hegyén tapasztalunk, a pogány cultus muhammedán átdolgozásának nyújtja példáját. Találkozunk azonban példával azon tüneményre nézve is, hogy minta Douglitytől fölfedezett 'Ozza-bálványnál láttuk, a pogány cultus teljes közvetlenségében maradt fönn. E j>éldát Slatinnak köszönjük. A Dárfúr tartománynak, melyet ő maga, mint ez egyiptomi kormányt képviselő fő-mudír kormányozott, viszonyairól szólva, a következő adattal lepi meg •olvasóit: «A bedejátok és a velők szomszédos koránok vagy tibbuk KözépAfrikának azon kivételes törzsei, melyek a keleti midobokat kivéve, mindenfelől mohamedánoktól körülvéve, elég csodálatosan még mindig megtartották ősi pogány szokásaikat. «Ha a mohamedánok elmondatják velők a hitvallást, akkor főnökeik a «Lá ilahi ill alláli» kérésre (?) ugyan mindig rámondják, hogy • Mohamed rasul allnh», de ez azután a legtöbb, a mire képesek; mert imádkozni már nem tudnak, arról meg épen nincs szó, hogy a Koránból idézni tudnának. • Nagy liegligfák árnyában (Balanites segyptiaca), a hol a földet homokkal hintik be, és nagy gonddal tisztán tartják, imádkoznak egy ismeretlen hatalomhoz, hogy segítse őket szándékaik eléréséhen és távoztassa tölök a balszerencsét. Vannak bizonyos vallásos ünnepélyeik is, a mikor a hegyek tetejét megmászszák és ínészszel feliérre festett kőoltárokon állati áldozatot mutatnak be amaz ismeretlen hatalomnak.» *) A szöveghez mellékelt kép: «a hegligfa és az imádkozó bedeját» megjeleníti azt a vallásos bensőségét, mely az isteni fa előtt térdelő afrikai muhammedánt eltölti, midőn magányában a reá színleg erőszakolt iszlámot félre téve, azon természeti hatalmakhoz fűzi ájtatosságát, melyek pogány ősei vallásos tiszteletének tárgyát tették. A vallásos életnek a régen mult viszonyok foló vonzódó iránya a társadalmi szokásokban és törvényekben is határozott kifejezésre jut. Hiába nekik az iszlám törvénye az örökö*) Slatiu I. köt. 141. lap. [693]