Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

Az arab nyelvjárások legújabb irodalma. In: Nyelvtudományi Közlemények 25 (1895) 90-96. [Heller 182]

AZ ARAB NYELVJÁRÁSOK LEGÚJABB IRODALMA. 91 terjednek.

1) Stumme é gyűjteményén is beigazolja azon rendszert, melyet előbbi munkájában a népies költészet versmértéktani sajátságaira nézve felállított. Egy függelékben «Glossar» czimén foglalja össze mindazon szótári tanulságokat, melyeket a két munkájában előadott szövegek felmutatnak. Számos oly szóval és szójelentéssel találkozunk itt, melyek semmi egyéb arab nyelvjárásban nem fordulnak elő; nagyban érvényesül o szókincson a berber nyelvek hatása, mely az északufrikai arabságot minden ponton a legérezhetőbb módon érinti. A maghrebi dialektus legnyugatibb ágával, a marokkóival foglalkozik Socin két munkája. A «marokkói» elnevezés persze nagyon általálános meghatározása e nyelvjárásnak. Ezt könnyen belátjuk, ha egy pillantást vetünk Marokko birodalom mappájára. E birodalom (172282 négyzetkilométerre terjed, arab lakossága különféle nyelvű berber kabilok közé van vegyülve. Jó volt tehát e nagy területnek egy speciális részletére korlátolni a kutatást. A Socin-tól (részben Stumme közreműi ködésével) kiadott és lefordított szövegek

5), leginkább népmesék, gyermekversikók, találós mesék, a marokkói arabság legdélibb kerületéből, a WAld Szúsz-t környező népesség köréből vannak véve. Itt az arabság a Silhuberberek nyelvének hatását érzi. A közölt szövegek nyelvi becsükön kívükiváló folklorisztikus anyaggal érnek fel. Érdekes látni, hogy a népmesék tárgyai e délmarokkói népköltészetben mily nagy mértékben azonosak a Grimm-féle népmesékkel. Az összehasonlító mondakutatás művelői is nagy köszönettel tartoznak Socin-nak, hogy a szövegeket pontos német fordítással kisórte, mely az arabul nem értőket képessé teszi arra, hogy a távol országokból szedett anyagot az általános tudomány hasznára fordíthassák. A német birodalom gyarmati érdekei is nagy lendületet adnak most a népies nyelvjárásokat ismertető irodalomnak. A legapróbb afrikai dialektusoknak, melyekkel a német gyarmatosító mozgalom érintkezésbe kerül, megirják nyelvtanát és szerkesztenek róla szótárt. Seidel, a Deutsche Kolonialgesellschaft titkára, vagy hat, eddig feldolgozatlan délnyugati afrikili nyolvnok irta meg gyakorlati nyelvtanát. A mire n mult századokban a hittérítés szolgált indítóul, arra most az emberek anyagi érdekeik előmozdítása szempontjából szánják magukat. Az arab nyelvjáriisok is belevágnak a némot gyarmatosító mozgalom körébe. Zanzibár') Arabische Volkslieder aus Mesojiotamien (a berlini akadémia értesítőjében) Boriin, 1889. 5) Zum arabischen Dialekt von Marokko (Leipzig, 1893.). Der arabische Dialekt der Houiära des Wöd Sás in Marokko (Leipzig, 1894.). Mindkét munka a szász tudós társaság értekozósoi serún jolent meg. [687]