Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

Az arab nyelvjárások legújabb irodalma. In: Nyelvtudományi Közlemények 25 (1895) 90-96. [Heller 182]

92 GOLDZIHER IGNÁCZ. és nyugati partvidékén, a bennszülöttek nyelvének ismerete nélkül nem volna teljesíthető. A mit a fraucziák e téren dolgoztak, pusztán csak gyakorlati, mindennapi szempontból történt. A nyelvtudomány igényeit nem igen vették figyelembe, úgy, hogy Stumme, az alább említendő munkák egyikének szerzője, teljes joggal panaszolja el bevezetésében : «Es ist und bleibt doch sonderbar, dass man in Frankreich für wirklich wissenschaftliche Durchforschung der arabischen Dialekte des Maghreb so wenig Interesse bezeugt». A francziák gyakorlati szó- és nyelvkönyveit, «guide de conversation »-jait e századunk elején egy férfi munkássága előzte meg, a kinek helye a nyelvészet ez ágának müvelésében, bennünket annál is inkább érdekel, minthogy magyar származású emberről van szó. Ertem Bombay Ferenczet (szül. Bécsben 1758., megh. 1810.), kit bátran lebet az északafrikai nyelvjárás ismertetésének úttörőjéül tisztelni. (Huzamos ideig tartózkodott Eszakafrikában ; a II. Józseftől Marokkóba küldött követségnek tagja volt. Irodalmi munkássága a mohammedánság e része történelmének és művelődésének ismertetése körül csoportosul. 1800-ban jelent meg «Grammatica linguae mauro- arabicae juxta vemaculi idiomatis nsum* czímű munkája, melyet sok ideig, mig csak a franczia könyvek ki nem szorították, a maghrebi nyelvjárás standard work-jának tekintettek.*) Dombay munkáinak érdemét le nem szállítja azon tény, hogy most, megjelenésük után ide s tova egy századdal, már teljesen elavultak. A maga idejében nem végzett felesleges munkát, mindenesetre komolyan előbbrevitte az arab nyelvjárások ismeretét, és — a mi érdemének méltatására külön kiemelhető — szótári tekintetben számos becses adatot őrzött meg (különösen a marokkói beszédre nézve), a melyeket Dozy az arab szótárak mellé szerkesztett pótlásaiban (Supplements aux dictionnaires arabes 1881.) felhasználhatott. E nyelvjárás körül is az ujabb nyelvtudomány szellemében a tudományos munka csak Spitta'uttörése után indult meg. E czélra mindenek előtt két tényt kellett figyelembe venni. Először azt, hogy a maghrebi dialektus, bár a többi élő arab nyelvjárással szemben azon sajátosságainál fogva, melyekkel tőlük különbözik, egységet alkot, másrészt meg azon nagy területen, melyen beszélik, tetemes különféleséget mutat fel. A tudományos vizsgálódásnak nemcsak amaz egyezésekre, hanem főképpen még a nyelvjárás differencziálóddsára is ügyet kell vetnie. Mdsod*) L. Ny. Közi. 12: 440—2. Egyetemes Philologiai Közlöny 4:113. ós kk. 11. [684]