Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A történetírás az arab irodalomban. Budapest, 1895, 49 p. [Heller 179]
20 A történelirás az. arab irodalomban. irodalom már első kezdeteiben az abbászidák politikai kívánságainak szellemében indúlt meg. E dynastia jogosultságának két sarktétele volt az omajjádákkal szemben. Először: az abbászidák vallásos tekintetben avatott természete, az uralkodók bághi-féle jellege; ezzel kapcsolatba^ az a tanítás, hogy az őket megelőző uralkodók istentelenségök, zsarnokságuk, a birodalom szent érdekeinek elárulása miatt érdemtelenek voltak az uralkodásra, hogy nem is voltak a vallásos közügy vezetői, hanem világi, vallástalan, gonosz, fejedelmek. Másodszor: az abbászidák legitimitása. Ok, mint a próféta vérbeli örökösei, örökölték azt az isteni szikrát, mely szent ősöktől a prófétára szállt, és mely ebben a családban nemzedékről nemzedékre öröklődik. Az omajjádák, mint a prófétai család távoli oldalrokonai, e képességgel nem bírtak; uralkodásuk a legitimitás szempontjából bitorlás, jogfosztás volt. A czím, melylyel őket rendszerint illetik, a következő: al-dsabábira, a zsarnokok, bitorlók,*) kik jogtalanul ragadták magokhoz a próféta örökségét és bűneik következtében vesztették el azt. Mindkét tételre nézve az abbászidák hívei, és az amazokat is ellenző sí'ták**) teljesen egy értelmen voltak. Csak abban különböznek, hogy mindegyikök a próféta családjának más-más ágát (az egyik az Abbász-ét, a másik a Fátimá-étY ruházta fel a törvényes trónöröklés, a legitimitás jogczímével. Olyanok körülbelül, mint az Orleans-ok és Bourbon-ok, szemben a közös ellenséggel, a Bonaparte családdal. Az általok közösen elítélt és gyűlölt omajjádák bukása után támadt történetírásnak e két tétel érvényre emelése adja meg jellegét. Közös jellemvonását az iszlám első százada történetének irányzatos előadása, nem ritkán meghamisítása képezi. A régiség tényeit, az iszlám történetének legelső gyökereitől kezdve, oly szempontból adják elő, hogy az omajjádák megbuktatása és az ezután támadt politikai viszonyok szük*) Ibn Ro6teh, ed. de Goeje, 71. lap. 2. sor, 73. lap 16. sor. **) Al-Ja'kúbi síita szempontból dolgozta ftil a történetet: lbn Wádhih qui dicitur nl-Jahubi Históriáé, ed. M. Th. Houtsma. 2 kötet. (Leiden, 1883.) [674]
