Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A történetírás az arab irodalomban. Budapest, 1895, 49 p. [Heller 179]
12 -I történeti rás az arab irodalombán. 7 ietni. De egész Kordovában abban az időben nem találkozott görögül tudó keresztyén ember, és csak úgy tudtak a munkához fogni, bogy a khalifa a byzanCzi császártól kért egy görögül tudó szakembert, ki a Díoscorides teljes arab fordításában közreműködjék. Küldött is a császár egy Nicolas nevű barátot. Forrásunk már most körülményesen szól e fordítás létesítéséről és mindazokról, kik iránta érdeklődtek és benne közeműködtek. Hogy az Orosius fordításához is hozzáláttak volna, egy szóval sem említi, bár kiemeli, hogy latinul tudó ember nagy számmal volt Kordovában.*) Az irodalomtörténet nem ismer arab Orosiust. A byzanczi császár ajándék kéziratát .a khalifa nem fordíttatta arab nyelvre. VI. Az arab történetírás első korszaka, melyet egyúttal ez irodalom fénykorának nevezhetünk, és melynek tetőpontját e két név jelzi: Al-Tabari (1. fönt.) és Al-Ja'kúbí (800 körül) még homlokán viseli tagadhatatlan bélyegét azon hatásoknak, melyeknek e történetírás eredetét köszöni. Láttuk, hogy a perzsa történetírás középpontját az uralkodók története képezte, mindig azon főczéllal, hogy az életrajzi monographiákból a legitimitás és a bághi jellem domborodjék ki. Ez értelemben a szaszanida korszak történetírói működését a czélzatosság jellemzi. E tekintetben teljesen nyomdokaiba léjitek azon perzsa műveltséggel telített arab történetírók, kik az irodalom e terén is a szaszanida kor műveltségének voltak örökösei. Alig lehetne a tények irányzatos előadására nézve valamely nép irodalmából erősebb példát felmutatni, mint a minőt az arab irodalom nyújt azon korszakból, a midőn az abbászida dynastia igazította az állam ügyeit. Minthogy a történetírásnak semmi előzménye nem volt, az iszlám első századából, abból az időből, midőn az omajjáda dynastia foglalta el a muhammedán birodalom trónját, ez *) Ibn Abi Uszejbi'a, ed. A. Müller II. 47. lap. v. ö. Wcnrich i. h. 217. lap. [673]
