Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A történetírás az arab irodalomban. Budapest, 1895, 49 p. [Heller 179]

20 A történelirás az. arab irodalomban. séggel közvetlen személyes kapcsolatban van. A szaszanida királyok pénzei a következő felirattal bírtak: «Mazdaizn Bági maikán malká Irán v Aniran minocsetri men Jezdán» azaz: «A mázdahitű, isteni X. Y. Irán és Anirán királyainak királya, Jezdán (isten) magvából való.»*) Bági, isteni, ez a szaszanida király állandó jelzője. Ily felfogás erős hatása által fokozódott Mubammed utódja is az Alláli földi árnyékává. A khalifátusban ezentúl a perzsák isteni királyainak magasztossága válik túlnyomóvá és ez adja meg neki sajátszerű jellegét továbbfejlődése teljes vonalán. A khalifa Bagdadban megszűnt a beduin törzsek sejkkjének képmása lenni. Az uralkodás arab eszményét teljesen kiszorítja a perzsa felfogás győzelme. A khalifa is bági-va változik ; a perzsa sáhán-sáh (vagy mint a fennemlített felírás sémi kifejezéssel mondja: malkán-malká) jellegét ölti magára. Hogy a fejedelmi jollom o változása a multakhoz viszonyítva mily gyökeres átalakulást jelez, talán egy aprólékos adattal is megvilágítható. Midőn Abdaimalik, omajjáda khalifa, a tőle száműzött Ibn Kejsz al-rukajját nevű költőnek megkegyelmezett, a költő szokás szerint egy dicsőítő énekkel járul a nagylelkű uralkodó elé. A kegyelmet nyert költő többek között a következőt mondja a klialifáról: «Fejét korona (táds) övezi homloka fölött, mely olyan (fényes) mint az arany». Ennek hallatára a khalifa így mond: «Hát perzsa királyt dicsérsz, hogy koronával látod el fejemet?»**) Az omajjáda uralkodó semmiképen nem gondolt arra, hogy az arab életből kölcsönzött hatalmát az idegenből vett eszmékkel fokozza. Nem kért belőle. Csak az abbászidák tértek ez útra: és úgy hiszem, teljes öntudattal tetszelegtek is a szaszanida szerep elvállalásában. Az abbászida családból származó egy költő, ki pár napig klialifa is volt, Abdallah ibn al-Mu'tazz, egy 419 kettős verssorból álló történelmi tankölteményben azt mondja Mu'tadid klialifáról (4-9. vers): *) Journal asiatiqua 1895 I. p. 167. V. ö. Zeit sehr. d. morgenl. Ges. XXI. (1807) 429. 458. lap. **) Kitáb al-agáni IV. kötet 158. lap. [662]