Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A történetírás az arab irodalomban. Budapest, 1895, 49 p. [Heller 179]
20 A történelirás az. arab irodalomban. esek és írástudók mitsem tudtak». Apróra fölsorolják a legyőzött arab kabilák neveit, és a sareztárgyakat, melyeket tőlük haza vittek. Nem mondhatjuk-e föltünőnek, hogy az éjszaki nagy hatalom e betörésének, mely mindenesetre gyökeresen fölkavarta a kívülről csak nagy ritkán bolygatott arab sejkhek viszonyait, se híre se hamva az arabok emlékezéseiben és hagyományaiban! S hogy későbbi időre térjünk, Augustus római császár (24 Kr. u.) egyik hadvezére, Aelius Gallus, is ott járt seregeivel a sivatag népei között. 8 bár az ellene kifejtett ellenállásukat nem volt mit szégyelniök — hiszen teljes kudarczczal végződött Aelius arabiai hadjárata — semmi emlékezés róla az arab hagyományt gyűjtő forrásokban nem esik. Teljességgel elenyészett a nemzet tudatából és Arábia történetének e fontos fejezetéről nem tudnánk semmit, ha valamint az assyriai hadjáratról a szokásuk szerint nagyhangon kérkedő ékiratok, úgy az Aeliuscról a római történetírók nem adnának hírt. A régi korból csak egy nagy eseménynek emléke maradt fönn az arab nép hagyományában, egy eseményé, mely — úgy látszik — a sivatagban kóborló törzseklre sokkal mélyebbre liató következményekkel járt, semhogy kurta história emlékezésükből teljesen kiveszhetett volna. Hisz ez esemény teljesen fölforgatá a tribusok ősi viszonyait; új elemeket ékelt e conservativ szellemű társadalomba és megváltoztatta évezredes alkotmányát. A sivatag népvándorlásának nevezhetjük; semmi esetre sem elfelejteni való dolog. Időszámításunk első századában ugyanis Délarábia törzsei egy pusztító áradás következtében*) éjszak felé vándorolni kényszerültek; egy részök Középarábiában telepedett meg; mások éjszak felé folytatták útjokat és az arabság legszélsőbb éjszaki határain önálló arab fejedelemségeket alapítottak, melyek a görögök és rómaiak között folyt háborúkban némi fontossággal is bírtak. Még e kivándorlás, az igaz, vajmi homályos és elmosódott hagyománya sem tartja fenn magát, ha következményei évszázadokon át mélyen bele nem nyúlnak a nomád törzsek békés és *) Ezt az okot hozza föl az arah hagyomány. Wetzstein valóbbszinűnek tartja, hogy Délarábia túlnépesedése volt a kivándorlás közvetlen oka. Reisebericht über llauran und die Trachonen, nebst einem Anhange über die sabäischen Denkmäler. (Berlin, 1860) 104.1. [650]
