Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A történetírás az arab irodalomban. Budapest, 1895, 49 p. [Heller 179]

A történetírás az arab irodalomban. 19 harczias csoportosulásának viszonyaiba és ha ezentúl az éjszakarab fejedelemségek nem állanak fönn, mint azon históriai esemeny élő emlékei. S ha azon óriási terület fölött tartunk szemlét, melyet a pogány arabok az iszlám előtt elfoglaltak és a melyet ivadékaik még mai napig is elfoglalnak : semmi nyoma egy föliratnak, mely azon törekvésről tehetne tanúságot, hogy a nemzeti élet és történet valamely fontos eseményét az utókor számára megőrizni kívánták volna, úgy mint azt déli faj rokonaik, az xígynevezett sábaiak és mináusok tették, kiknek régi törtenetét most már vagy 3000-re menő fölirat segítségével reconstruálják. Semmi nyoma az epigraphicus emlékeknek, a történelmi érzék e legközvetlenebb tanúinak a közép- és éjszaki arabság teljes területén. A mi fölirati emlék az éjszaki vidéken fölmerült, mind idegen, aramseus bevándorlók kezéből való; egy sem arab nyelvű. Arábia éjszak-nyugati határán azon helység körűi, melyet a Korán al-Hidsrnek, a régiek Egrának neveztek, vagy tizenkét évvel ezelőtt egy merész skót utazó, ki e vidéket bejárta, Doughty, egész nagy sorozatát fedezte föl a régi mausoleumoknak, a hegy oldalából kifaragott síremlékeknek, szakasztott másait azon temetkezési épületeknek, melyeket Jeruzsálem környékén, a Kidron völgyében szemlélnek az utazók. Az arábiai emlékek aramseus nyelvű föliratokkal lévén ellátva, melyeknek hű másolatait az emlékek rajzaival együtt Doughty magával hozta Európába, az emlékek eredetét csakhamar megtudták határozni. A nabatäus nép köréből valók, azon népéből, mely a Kr. e. IV. századtól kezdve szerepel a történetben és melynek uralma csak a Traján császár hódításaival ér véget, midőn a sziklás Arábia római tartománynyá válik. E népnek, mint a tőle fönmaradt építési emlékek mutatják, fejlődött volt a műveltségi állapota. Hatalmának tulajdonkópeni fészke a Palestina déli része; Petra volt a fővárosuk. Volt idő, midőn éjszak felé egészen Syriáig terjedtek. Hogy dél felé egészen Egráig nyúlt a hofolyásuk, csak az épen említett föliratokból tudtuk meg. E föliratok keltezése azt mutatja, hogy időszámításunk első századából valók, a nabatäus nép önálló életének legutolsó idejéből.*) Csak ötszáz cve*) Lásd czikkemet: Legújabb fölfedezések Arábiában. (Budapesti Szemle XLV. köt. 1886), 61 és kk. 1. [6511