Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A történetírás az arab irodalomban. Budapest, 1895, 49 p. [Heller 179]

Az irodalomtörténet azon fejezete, a melylyel következő kísérletemben foglalkozni szándékozom, tudományos törekvéseink jelen állása mellett érdeklődésünk körétől nem esik már teljesen félre. Tudományos irodalmunkban most már sűrűen fordulnak elő az Ibn Rószteh, Al-Masz'údi, Ibn Fadhlán és még sok egyéb arab történetíró és kosmograpb nevei. Hallásunk mindinkább hozzászokik az idegen hangzású nevekhez és e réven talán érdeklődésünk is fokozódik azon irodalom iránt, melyet e szerzők megteremtettek. Ezért talán nem volt jogosulatlan azon föltevésem sem, hogy szívesen veszik tőlem, ha ezen, látkörünkhöz mindinkább közeledő irodalmat egy külön tanulmány tárgyává teszem. S hogy a keleti tudományosság e része sokoldalú tanulságaért rászolgált arra, hogy történelmi műveltségünk keretében figyelmünket reá is fordítsuk, könnyű volna bebizonyítani a világtörténelem azon fejezeteinek fölsorolásával, melyekről teljes képet az arab források ismerete nélkül nem alkothatnánk. Ezt már a múlt században belátta a maurinusok congregatiója, midőn a keresztes hadjáratok történetének kútfőgyüjtésére készülvén, a congregatio egy tagjával, hogy a keresztes háborúk arab adatait feldolgozhassa, az arab nyelvet sajátíttatta el. Dom Bertherau-nak harmincz éven át folytatott, de a nagy forradalom által félbeszakított feladatát századunk kezdete óta Reinaud és Defrómery vállalták magokra.*) *) Reinaud: Extraits des historiem arabes relatifs aux guerres des Croisades. Paris, 1829; a nagyon tanulságos bevezetésben az arab [637]