Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
A nemzetiségi kérdés az araboknál. Budapest, 1873, 64 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, m. köt., 8. sz.) [Heller 30]
44 GOLDZIIIKK. nak legnagyobb része, valamint Andalusia a muhammedán hatalomnak vettettek alája és az egész muhammedán álladalom két nagy része kezdett oszlani, t. i. al-Masrik, azaz a kelet- és al-Magrib, azaz a nyugatra. Ez utóbbi alatt értették Észak-Afrikát, különösen a regensségeket (mint legdélibb határát az arab geographok Miljáná algieri várost emiitik 1) és Spanyolországot; a kelet név alatt pedig összefoglalták az iszlám többi tartományait (Törökori 6zággal együtt). A magrebinek mindig előbbrevalóknak tartották önmagukat a keletiek fölött, és nagy részt igazuk is volt. 2) Az iszlámot valló minden népek között legéletrevalóbbnak bizonyult azoknak nyugati ága. Hiszen a mngrebin arabsság volt Spanyolországban az európai tudományosság fejlődésére nagy befolyással, és Eszakafrikában oly nagyszerű tanujeleit adta művelődéstörténeti hivatásának, hogy bátran állithatjuk, miszerint az arabismus sokkal nagyobb culturtényezőnek bizonyult a berber törzsek között, mint ujabb időben a franczia elem, mely soha nem fogja annyi eredményét felmutathatni culturmissiójának Eszakafrikában, mint felmutatott az arab elem és az iszlám. Másrészről ha összehasonlítjuk a magrebinek tudományos irodalmát a keletiekével, akkor okvetlenül amazok előnyére fog elfogulatlan birálatnnk hajolni. Az iszlám keleti részének melyik tartománya bir oly alapos történelmi és bölcsészeti iskolával, oly izléstcljes szépirodalommal, mint Spanyolország és Északafrika? Ha az utóbbi csak az egy Ibn Chaldün-t, az arabok ezen Buckle-jét, hozta volna elő, már az is biztosithatná neki a pálmát a többi arabsság fölött! i) Jäküt IV, p. eAf. J) Nem szükséges itt bőven reflectálnom egy tarthatatlan liypothesisekben gyönyörködő amerikai arehaeolognuk John Hald win nak okoskodásaira, melyek szerint ezen tünemény egy ősrégi Kusitikns műveltségben találná alapját. (L. Baldwin, Praehistoric Nations, NewYork, 1869, p. 335 — 44). Ezen, kivitelében tökéletesen elhibázott munka, ha alaptételeiben volna is egy mákszemnyi igazság, legtisztábban mutatja, mily bajos dolog pusztán a priori szerkeszteni nemünknek történelmi idő előtti viszonyait. Hol positiv adatok nincsenek, ott bármit lebet könnyii szerrel kiokoskodni, de ép oly könnyen megczáfolni is. [44]
