Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]
GOLDZIIIER IGNÁCZ pot böjtölnek pótlásképen. Abu Hanifa nem akar tudni semmit az ily arithinetikus vallásgyakorlatról és e tekintetbe alSliafi'i egyesül vele. A ki akarata ellenére tévedésből töri meg a böjtölést, Abü Hanifa szerint nem veszti el böjtölő minőségét; a formalisticus Malik és Ibn Hanbal az ily tévedésből félbeszakasztott böjtöt érvénytelennek mondják. Gyermekeknek Abu Hanifa szerint nem szabad még részt venni a felnőttek bőjtölésében; Malik és a másik két imám szerint hadd gyötörjék magukat; annál nagyobb érdemük. Öngyilkosok fölött Malik, al Shítff i és Ibn Hanbal szerint nem szabad a szokásos temetkezési imádságot elmondani, Abü Ilanifá itt is toleránsabb nézettel bir és az öngyilkosoktól nem akarja megvonni a hátramaradók imádságát. * e) Malik iskolájának formalistikus iránya, valamint az imádság és böjtölésről való szabályokra nézve nyilvánul, úgy az iszlám egy másik előkelő rítusára nézve is mutatkozik, értem a mekkai búcsújárás rítusát, melyet minden muhammedán embernek legalább is egyszer életében kell végeznie. Megjegyzendő e tekintetben, hogy a zarándokolási ceremónia több mozzanatára nézve tapasztalhatjuk azon közel rokonságot, mely a közös kiinduló pontok végett a Míililc iskolája és a modern vahhabismus között létezik. Ismeretes, hogy a vahhabiták, kiknek kiinduló pontja minden újításnak megvetése és az Allfih-n kivül levő más lényeknek bemutatott vallásos tisztelet és kegyeletnek elitélése, valamint a szentek sírján való imádkozást kárhoztatják, úgy a bucsüjárat alkalmával is kerültetni akarják minden polytheisticus maradványát az arab régiségnek, melyet azonban helytelen történelmi felfogásuk értelmében biefa-nak (újítás) keresztelnek el, holott inkább residuumnak lehetne nevezni. Ilyen p. o. a ka'ba épületének különös tiszteletben tartása, a fekete kő megcsókolása. * 7) Malik csakugyan Ahá Hanifdval ellentétben, ki a többi iinámokkal együtt kívánatosnak mondja, hogy a kab'á első megpillantásánál a hivők imára fakadjanak, kezüket ég felé emelve, hogy a fekete kövön az imánál szokásos prosternatiót végezzék, ezen rituális szokást kerülendőnek tartja, és igy érintkezik a vahhabitákkal, kik vele együtt azon közös kiinduló ponttal bírnak, hogy egyedül és kizárólag a tradi [172]
