Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]

54 GOLDZIHER IGNÁCZ tetik vallástani forrássá. Igy tehát ezen forrás átmenetet képez egy másik vallástani forráshoz, melyben az egyéni vé­lemény és akarat elismerése már egész tisztán jut elismerésre. Említtetik ugyanis a dogmatikus hitnek és a kánoni tör­vénynek még egy negyedik kútfeje is, mely ugyan a szoros ér­telemben vett orthodoxismus határaiból ki nem mozdul és az előbb említett három vallástani kútfő semelyikével soha ellen­kezésbe nem jő, de a rideg orthodoxismus korlátait annyiban lépi tál, a mennyiben az autoritáson alapuló kútfőkön kivül levő oly elemet képvisel vallásos dolgokban, mely az egyén érvényesülését elősegíti és kibúvót enged a szabad gondolko­dásnak. Ezen negyedik kútfő: d) al-ltijiis (az analógia). Migl az első három kutforrás felhasználására és alkalmazására az egyes egyén belátása semmiféle befolyást nem gyakorol, hanem az irott betű és a tradált szöveg szószerinti értelme, valamint az azokat tolmá­csoló autoritások egyhangú felfogása dönt és határoz, addig az analógia alkalmazása kihívja az egyéni ingeniumot és be­látást, és tág tért enged az illető subjectivitásnak. És hogy az analógia alkalmazása csakugyan nagyon szabad kört enged az egyénnek, az onnét is kitűnik, hogy azok, kik a kijás-t mint vallástani kútfőt elismerik, asliáb al-raj a vélemény, azaz: egyéni belátás embereinek, vagy mint Kremer fordítja 2 0) : spe­culate jogászoknak (spekulative Juristen) is neveztetnek. Mennél kevesebb döntő befolyást enged tehát valamely muhammedán kör a két utóbbi vallástani kutforrásnak a val­lásos kérdések dolgában ; mennél inkább korlátolja az imámok összhangzó döntvényeinek és az analógiák utján következte­tett egyéni vélemények hatáskörét; mennél inkább ragaszko­dik kizárólagosan a tradált tételekhez: annál kevesebb tere lesz ezen irányon belül a szabad gondolkodásnak, annál tul­nyomóbb lesz másrészről a conservativ, csupán csak a tradi­tióra támaszkodó és minden ujitást kizáró tendentia. Es csak­ugyan a muhammedán felekezetek vagyis inkább mint már e helyen felolvasott egy másik értekezésemben ­1) emlitém: irá­nyok, rítusok (madáhib) keletkezésének és kifejlődésének tör­ténete ezen föltevésünket igazolja. [160]

Next

/
Thumbnails
Contents