Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]

í 6 OOLDZIIIF.R U'.NÁCZ Hogy ezen intézkedés nem volt oly állandó, hogy idővel ne változhassék, azt több adat mutatja. Mai nap például senki előtt nem lesz feltűnő, ha egy tudós scikhct vörös papucsban lát, mely szin a sárgával együtt szokott a papucsok divatos szine lenni muhammedán országokban. De a III. század vége felé Abu Munubbih-tól, midőn a fürdőben vörös papucscsal látták, ez rosz néven vétetett még : »lábán« úgymond egy hasonkor ft tudósító »vörös papucs volt, mintha csak tevehajcsár volna,« 3) inig egy arab példabeszéd szerint labisa al chuff al-ahmar (a vörös papucsot öltölte lábaira) annyit jelent, mint: imjteraloris dignitatem sibi sum sit., 4) a miből az tűnik ki, hogy vörös szinű czipőben járni, akkor midőn c példabeszéd keletkezett, a méltóság jele volt. Hogy mily kevés conservativismus uralkodott a tudósok öltözködése tárgyában, az onnét is kitűnik, hogy az emirek, helytartök és törvénytudósok minduntalan azon helyzetben voltak, hogy annak megtartását ujabb rendeletek és intelmek által erősítsék meg, a mi nem történik meg, ha divat dolgában a keleti ember az egyszer megállapított szokást változhatlannak tartaná. Megjegyzendő, hogy keleti uralkodók részéről is találkozunk a ruházatot illető rendeletekkel. Nem is említve 1 Aid al-Din Urdum ruházati rendeletét, 5) a VI. századból ismerek egy Jbn al Atir stilisztikájában a rendeleti minták között felemlített rendeletet, c) melyben az cgyptomi főhivatalnokoknak e tekintetben utasítások adatnak. Ily rendeletek létezése arra mutat, hogy a ruházat időről időre való szabályozásának szüksége forgott fönn és hogy ezen pontra nézve nem uralkodott soha sem azon állandóság, melyet róla elhíreszteltek. Az előttem fekvő adatokból az tűnik ki, hogy a III-dik századtól kezdve a tudósok öltözködése már megszűnt állandó divat lenni ezen körben és hogy épen ugy találkoznak tudósokkal, kik a köznép ruháját öltik magukra, mint viszont laikusokkal, kik a tudósok öltözetébe A ^ bújnak. A III. század végén a cordovai emir Habib b. al Valid Dalián traditió-tudós ellen bocsát ki egy rendeletet, melyben a tarka ruhák viselését tiltja meg neki, ') ugyanakkor ugyanazon város kádija A/vliammed b. Beshir al-Mu ájiri oly világi öltözetben járt, hogy, mint kútfőin mondja, a kik [156]