Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]
10 GOI.DZIHER IGNÁCZ egyptomi vagy syriai arab ember a magribí arabot meg sem érti, feltéve, bogy az utóbbi nem alkalmazkodik az idegen dialektus sajátságaihoz. 3) De nem csak a beszélt nyelv mutat fel ilyen jellemző sajátságokat, hanem az irott nyelvnek is vannak egyes fordulatai és szokásai, stiláris jellemvonásai, constructiói, melyek a keleti arab irásmodorban hiába kerestetnének. Az irott arab nyelv stil- és mondattani tekintetben fájdalom ezen irányban még nem vettetett alá alapos búvarlatnak, minthogy az arab nyelv terén történt nyelvjárás-tanulmányok eddig csupán csak a beszélt, azaz az úgynevezett vulgáris nyelvvel foglalkoznak. De az a mi, különösön a hollandi tudósok részéről az irodalmi nyelvre nézve részben történt, eléggé mutatja azon nevezetes jelenséget, hogy irályi, szófüzési és semiásiologikus szempontból eléggé biztos válaszfalat lehet emelni az arabság két ága között: ma?lirikí és magribí között. Legyen elég felemlítenem ezen pontra nézve egy egyetlen általános bizonyítékot. Ezelőtt több évvel négy nevezetes európai művelője az arab nyelvnek és irodalomnak: Krclil lipcsei, Dozy lcydeni, Wright cambridgi, Dugat párizsi tanár szövetkeztek al-Makkarí történetkönyvének kiadására, mely munka a spanyol arabok történetének egyik legjelentékenyebb kútforrása 4), kiki egy-egy kötet kiadását vállalván magára. Flcischcr lipcsei tanár, most ezen tud. akadémiának is külső tagja, a kiadott textust szokása szerint kritikai jegyzetekkel és emendátiókkal bővitette, mely utóbbiak sokszor a szöveg illető helyének egészen más alakot kölcsönöztek és azon körülménynél fogva látszottak szükségeseknek, mert azon bizonyos szó vagy szófüzés az arab nyelv ismert, a kiadott irodalomban leginkább érvényesített, és az eredeti kútfőszótárokban codificált használat szerint eltért a classicitás azon fokától, melyet alMakkarinál, az arab irodalom egyik legékesebb írójánál, valamint azon íróknál is, kiknek műveiből keleti módra lelkiismeretesen ollózott és compilált, föl lehetne tételezni. De az arab nyelvben az úgynevezett classicitás (al-lugat al-fasihá) kizárólag a keleti arabság mértéke szerint szokott megbecsültetni. Keletiek voltak kivétel nélkül, mert az arabság akkoriban még nem terjeszkedett volt nyugatra, azon arab köl[150]
