Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]

A SPANYOL ARABOKRÓL 9 tatták öntudatuk elé azon nagy kultürhatást, melyet Európa déli részén való tartózkodásuk által ezen világrészre gyakoroltak, és midőn az andalusiai arabság relativ előbbrcvalóságáról szólanak, csak arra gondolnak, bogy a nyugati iszlám vallásos és erkölcsi viszonyai kedvezőbbek és örvendetcsebbek mint a keleti iszláméi. Az iszlám vallói tudniilik vallásfelekezetük geographiai kiterjedését két részre osztják, melyek egyike: Al-Mashrilc (Kelet) magában foglalja az egész ázsiai muhammodaiiisniust, Európában Törökországot és Afrikában Egyptomot, és másika: Al-Magrib (Nyugat) Eszakafrikát Egyptom kivételével és Spanyolországot jelöli. 1) Ezen felosztásnak nemcsak földrajzi, hanem ethnographiai jogosultsága is van. Mert az úgynevezett nyugati iszlámnak van számos közös tulajdonsága, melyek által az összes úgynevezett keleti iszlámtól különbözik. Ilyen pl. az arab nyelv nyugati Írásformája, mely arra mutat, liogy a cursiv arab irás ezen ductusa egészen önállóan a keleti ncszkhí-tői fejlődött ki a régibb kuficus Írásból; ilyen továbbá némely sajátság az öltözetben p. o., hogy a magribi arab egészen mai napig inkább maradt bű a nomád öltözethez, melyet különösen a burnusz jellemez. 2) Ezen burnusz, egy csuklyával ellátott bő, rendesen feliér szinü, köpeny, melyre élénken emlékeztet a régi zsidóknak imádkozás közben alkalmazott, a testet fejestül befödő tallíth, és melyet a magribi arab keleti tartományokban való tartózkodáskor sem nélkülöz, vegyes társaságban azonnal reá ismertet az illető egyén hazájára. 'Abd el-Kádir, kit per excellentiani »al-Sejjid al-Magribi-nuV.« szoktak Syriában nevezni, és kit mai nap mint a nyugati iszlám typusát lehet tekinteni, Damaszkusban, mostani lakóhelyén, is viseli humuszát; és fiának,Muhammed al Sejj'id nek, házában egy ramadán estve (októberben 1873) midőn vendége voltam, a pamlagokon hat burnuszos magribiu guggolt. Ép oly közös és a keleti iszlámtól megkülönböztető jellemvonása a magribi arabságnak, a nyelvjárás. Az északafrikai arab dialektus oly megkülönböztető sajátságokat mutat fel, liogy bátran állíthatjuk, miszerint a magribi és egyptomi vagy syriai arab beszéd között, sokkal nagyobb a választófal, mint a többi arab dialektusok között, ha egymással viszonyba állit)uk azokat; oly annyira, liogy olykor az [149]