Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]
6 GOLDZIIIER IGNÁCZ és nevekről, elkezdve a tudományos műszavaktól, egészen le a hivatalos, közigazgatási, sőt kereskedelmi terminológiáig, tudjuk, hogy származásukra nézve tuczatszámra ázsiaiak, arabok. És ezen, a moriszkóknak kiűzése által az európai szókincshői ki nem pusztítható szók mindmegannyi tanúi azon nagy szellemi uralomnak, melyet Arábia gyermekei századokon át a rómán faj fölött, és azon hathatós befolyásnak, melyet a román népek, melyeknek az európai művelődés felvirágoztatásában oly nagy részük volt, közvetítése folytán az összes európai kultúrára gyakoroltak. Ellenben a hasonkoru arab szótárnak csak igen csekély alkatrészét birnók felmutatni, mely spanyol vagy siciliai, szóval román eredetre mutat vissza. Pedig okvetlenül tetemes arányban kellene találkoznia, ha Dél-Európa cserébe is nyújtott volna az araboknak annyit, a mennyit tőlük kölcsönzött, és ezen csekély részt sem lehet egy vonalra helyezni azon kölcsönvételekkel, melyeket az európai szókincsben találunk. Mert míg ez utóbbiak az európai nyelvek egy nagy csoportjába találtak utat, addig amazok magának az arab nyelvnek is csak egy dialektusába birtak behatni, a többi dialektusokban pedig egészen ismeretlenek maradtak. De — igv szólhatna valaki, látszólag joggal — az arab nyelv alkotása és természete, azon tág tér, mely a belső, úgyszólván organicus alakulás által a gyökök tovább fejlődése és régibb anyaggal mindig uj meg uj derivatumok képzésének nyilik, megengedte azt, hogy az arabok az uj és átvett intézményeket és fogalmakat saját szavaikkal fejezzék ki; úgyhogy apriori feltehetnök azt is, hogy Európában eltanult dolgok és fogalmak elnevezésére az idegen szó mellőzésével saját nyelvük kifejezéseivel éljenek. — Ezen ellenvetésnek látszólag volna némi jogosultsága, ha meg nem czáfolná a történelem és a tényleges tapasztalat. Igaz ugyan, hogy pl. c szót »czivilizáczió,< melyet az általa megjelölt fogalom kifejezésére minden európai nyelv átvett, az arab nyelv, melynek az ujabb európai befolyás által szintén szüksége volt e szóra, a maga kincséből birta egy tökéletes aequivalens alkalmazása által pótolni. Ihn Clialdún, az arabok legműveltebb történctirója, a XV. században, midőn a városi életet a nomád élettel hc[146]
