Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

Muhammedán utazókról. In: Földrajzi Közlemények 3 (1875) 91 -102, 148-170. [Heller 53]

Goldziher Ignácz. lOf megtisztitott nilusi víz a betegségek ellen leghathatósabb gyógyszer lehetne.« Ez a középkori Egyptusbeliek valóságos nilomaniájától egy cseppet sem különbözik. Miután a francziák vallástalanságáról szólott volna és elö adná azt, hogy ők csak névleg tartoznak valamely felekezethez, különben pedig szabadonezok, kik a dolgokat csupáncsak az ész mérlegével vizsgálják, kiemeli nagy előhaladásaikat a »g y akorlati tudományok« terén és a csillagászatban. »Azonban — úgymond — ezen tudományokhoz sok oly eretnek eszmék vegyítettek, melyek a mi szent könyveinkkel ellenkeznek, mint pl. a föld körmozgása sat. Ezen eszméket oly érvekkel erősitik, melyeket nehéz megezáfolni A tudományos munkák tele vannak ily paradoxonokkal. Azon muzulmánnak tehát, ki a francziálc munkáit tanulmányozza, erősen kell ragaszkodnia a korán nak és a vallási hagyományok szavaihoz, hogy megóvja magát az clcsábíttatástól és hogy hite ne ingadozzék. Ezen óvszer nélkül, annak teszi ki magát, hogy hitét elveszti." A párisiak jelleméről és tulajdonságairól szólván, kiemeli azon kétszínűséget és hízelgő modort, mely a beszéddel nem nyilváníttatja a benső gondolatot. »Csak szavaikban emberbarátok ők ; nem tagadnak ugyan meg barátaiktól, ha ezek megszorulnak, egy kisebb-nagyobb kölcsönt; de csak úgy adják, ha elég a biztonság, hogy a kölcsön adott összeg ismét visszakerül. Valósággal inkább mondhatni őket fösvényeknek, mint bőkezűeknek. A nemcslelkü bőkezűség az arabok öröksége.« Láthatják e kivonatokból, hogy milyen gyökeres arab és muhammedán utazónk gondolatmenete, a mint vallása és nemze tisége tolul előtérbe. De mindamellett bámulja a francziák politikai és társadalmi intézményeiket s könyvének egy jó részét szenteli a politika bemutatásának, és mint senki az arabok között előtte és utána az egyptomi kormánynak a sajtószabadság behozatalát meri ajánlani, miután elmondaná azon jótékony hatást, melyet egy szabad sajtó gyakorol az álladalomra és társadalomra; nem lát a szabad sajtóban semmit a mi a muhammedán vallással ellenkeznék. Bizony nagyot fogott Muhammed Alin ilyen érveléssel! Nekik nem kell az egyének szabadsága! Ok mai napig is, midőn nyiltan bevallják azt, hogy nekik nem kell egyéb, mint franczia szokás, mindig még fogságra hurczolják azon arabot, kinek véleménye van.*) Ez a legnagyobb bűn a parlamentáris Egyptomban. *) Ti. Athenäum VI. kötet (1874.) 1221. lap. [133]