Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
Muhammedán utazókról. In: Földrajzi Közlemények 3 (1875) 91 -102, 148-170. [Heller 53]
164 Muhammedán utazókról. Mint minden Európában utazó keleti, úgy R i f á'a is kicsiszerü csfekélységekre fecsérli el lelkesedő bámulatát. Az oly apró dolgok, melyeket először itt látott, egészen kihozzák sodrából, és oly fontossággal szól róluk, mintha ezekből állana Európa műveltségének' lényege. Egy marseillai kávéház tükörablakai, és üvegfalai ép annyira ragadják el, mint a párisi jótékony, betegápoló és művelődési intézetek. Evés, ivás, és annak rendje, módja nála is, mint indiai elődénél'főszerepet játszanak. Épen úgy a nők kérdése; de ezen tekintetben más eredményre jut, mint Mirza A b ti Tálib. »A tánczvigalom — úgymond — nem egyéb mint összejövetele több férfiúna kés nőnek egy kiválogatott és különösen á nők számára rendelt székekkel körülvett teremben. A férfiak csak akkor ülnek le, ha mind a nő már helyet foglalt. ... A nők iránt ezen összejövetelek alkalmával nagyobb figyelemmel vannak mint a férfiak iránt. . . . Nevezetes, hogy a táncz a francziáknál nincsen úgy mint nálunk a nőkre korlátolva, hanem hogy a férfiak is részt vesznek a tánczban, valamint a nők. Sőt úgy látszik, hogy ezen művészet náluk a jó modornak egy feltételét képezi. Azért is mindig az illedelem korlátai között marad meg. Egyptomban ezen művészet csupán csak asszonyok által gyakoroltatik és ézélja, a szenvedélyt felébreszteni. Párisban ellenkezőleg a táncz csak bizonyos neme a testmozgatásnak, melynek nincs semmi szemérmetlen czélja A tánczos mindig bizonyos különös mód szerint fogja körül tánczosnőjét,' ki sokszor oly karcsú, hogy a tánczos két karjával körülfogja a nő derekának egész terjedelmét. Ily dolgokat a keresztények nem tartanak illetleneknek. Minél nagyobb kellemmell szól a férfi a nőhöz és minél inkább dicséri őt, annál finomabb és neveltebb embérnek tartják őt.« Jól tanulmányozta, úgy látszik, világrészünket. A franczia nőknek toilettjét a legnagyobb részletességgel irja le, 'párhuzamot vonva közte és az arab nők ruházata között. De egyáltalán az európai nőkről nem nyilatkozik igen hizelgőleg, megrója szerénytelenségüket és a férjeknek nagyobb mérvű féltékenységet aiánl. A nők társalgásának kelleme és modoruk ízlésteljessége ép úgy ragadja őt el, mint elragadta Abű Tálib uramat. Látjuk e mutatványokból, hogy R. bég nem tartozott azok közé, kik európai viszonyainkat lenéznék, de mindenütt az iszlám mértékével méri azokat. Egy az iszlám dogmáiba és törvényeibe nem ütköző Európa: ez volna R.-nak eszményképe. XPersze, ez még otthon Egyptomban is hiába kereste. [134]