Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

Muhammedán utazókról. In: Földrajzi Közlemények 3 (1875) 91 -102, 148-170. [Heller 53]

9t) Muhammedán utazókról. »forrásokat nyitok meg neked.' Második haszon, mely az utazásból »háramlik az emberre az, hogy utazás alkalmával sok dolgok tapasz»talására nyilik alkalom, melyek például szolgálhatnak; az Ur Isten »Mózesnek azt mondottaVégy vasból való sarukat és vasból való »botot, és utazd be a világot mindaddig, mig saruid elkopnak és botod »széttörik.' A harmadik haszon az, hogy az ember hasznos dolgokat »tanul; mert azt tapasztalhatod, hogy ha valaki útra kel, útközben »szép alakú és nemes jellemű- emberekkel találkozik.« Azért is az arab hittudósok és erkölcstanitók munkáiban nagy szerepet játszik ez a fejezet: »u tazás« ; és ha nem félnék attól, hogy a tisztelt hallgatóságot ily fejezetből szedett mutatványok által nem igen birnám hálára kötelezni, lettem volna oly bátor e pontnál hosszasabban időzni. *) De egy mondást, mely igen jellemző az Arabok világnézetére nézve, még sem mellőzhetek hallgatással: Ali khalifának tulajdonított azon mondást, hogy »az utazás a férfiak mérlege.« Minthogy a muhammedán emberek minden mozdulatát, akár a legprivátabb jellegűeket is, a codexek szabályozzák, igen természetes, hogy a theologiai munkákban állandó fejezet: az utazás is. De a költök sem mulasztják el az utazgatást a nemzetnek szivére kötni. Ha birnám a múzsák azon kegyadományát, hogy keleti költök gondolatgyöngyeit költői alakban tolmácsolhatnám elég hiven anyanyelvünkön, anélkül hogy azon költők jó hírnevének ártsak, egy pár példát ezen utazásra buzdító költeményekből szívesen fordítottam volna le máskép mint egyszerű prózában. De mivel ama szeszélyes istennők meg-vonták tőlem- azt, prózai fordításom ügyetlensége által arab költőimet azon veszélynek kell kitennem, hogy tisztelt hallgatóim szemében azoknak költői becsét nem igen emelem. Egy Szurrudurr nevű költő igy szól: »Koptasd lábad sarkát a sivatagokban, »Es hagyd a palotákat az énekes leányoknak; »Mert a kik mindig honn üldögélnek »Olyanok mint azok, kik a föld alatt temetve nyugszanak. »Ha mindig egy helyen maradnának a gyöngyök a tenger fenekén, ki becsülhetné meg azokat ?« 'Omar ibn a I - W a r d i' az arabok között hires tankölteményében, a vége felé ekkép oktatja olvasóit: *) A legeslegérdekesebb ezen értekezések között a hires arab theologus al -'Gazáli értekezése: „az utazás erkölcseiről" nagy munkájának (Ilijá) harmadik részében. [112]