Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

Muhammedán utazókról. In: Földrajzi Közlemények 3 (1875) 91 -102, 148-170. [Heller 53]

Goldziher Ignácz. 97 »Hogy hazádon függsz, nyilvános gyöngeség, »Menj inkább idegen helyekre, hogy változatosságot lelj az emberekben, »A víz, mely mindig egy helyen áll, büdössé lesz »Mig a hold vándorlásai között lesz tökéletessé.« Ks egy másik: »Fel, fel! járj be idegen földeket fáradhatlanul »Mert megvetendő az, ki folyton országában henyél »Hiszen a paraszt sem emelkednék ki (a sakkjátékban) megvetett rangjából, »Mig ha indul, még királyné is lehet belőle.« Az arabok legnagyobb nyelvmüvésze, az eléggé ismert Hariri is megpróbálta az utazgatás ajánlását, feldicsérését. A XXXI. makáma eleje ezen thémával foglalkozik. De ennek fordítását már meg sem akarom kisérteni; mert Hariri csupa prózai áttételét bűnnek tekinteném a nagy mester szelleme ellen. A keleti és különösen a muhammedán világ régi idő óta többféle körülmény által volt utalva nagy utak megtevésére. Különösen négyféle mozzanatra, melyek közül a három utolsó szorosan összefügg a muhammedán vallási és társadalmi élet sajátszerűségeivel, lehet visszavezetni az utazásnak szükségét. Először, és ez a régi őskorban gyökerezik, a kereskedelemnek sajátságos módszere utalta őket olyféle utazásokra, melyeket mi már valóságos expeditiónak nevezünk. Mindenki által ismerve van a karavánok intézménye és az, hogy mily nagy szerepet játszottak és játszanak azok az arab kereskedelem és az ázsiai, sőt mondhatnám a világkereskedelem történetében általában. A arab karaván, mely Syriából Egyptomba kereskedelmének illatos áruezikkeit szállitván, útközben a szép ifjúval JózsefTel bövitette raktárát, a világkereskedelem történetében mint még soká fennmaradt tényező szerepel, melynek fontosságát és kizárólagosságát csak a hajózásnak finomult kifejlése csökkentette és egészen talán csak azon ázsiai vasúti hálózat lógja megszüntetni, melyet rosz speculánsok egy pár év óta építenek agyvelejükben. A karaván a kereskedelemnek — a műveltség tényezői között a legprózaiabbnak — poezisa, természetesen nem annak számára, a ki benne részt vesz, hanem a néző számára. Épen midőn Smyrnában partra keltém, száz meg száz többnyire jól megrakott teve már félig nyögve és kiesve ama béketűrő phlegmából, mely ezen jó állatot jellemzi, érkezett meg Kisázsia és Kurdistán legtávolibb pontjairól cs átkelt amaz ismeretes hidon, melyet az utazási kézi[113]