Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

Jelentés a M. T. Akadémia Könyvtára számára keletről hozott könyvekről tekintettel a nyomdaviszonyokra keleten. Budapest, 1874, 42 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, IV. köt., 5.sz.) [Heller 40]

12 DR. GOLDZIHER IGN.VO Z. Éjszakafrikában a malakita ritus uralkodik, mondom ezen négy ritus között az első a legszabadelvüebb és legtoleránsabb, mig a hanbalita ritus legnagyobb rigorositást mutat fel. Hogy mennyire keresi az ember, még a mohammedán is, ba szabad választására bizatik, a kényelmet, és mennyire kerüli azt, a mi akaratának kevesebb önállást és szabadságot biztosit, azt lát­juk onnét is, bogy a mohammedán statistika a legtöbb hani­fitáról szól, mig a lianbalismusnak alig arányos viszonyban mutatja képviseltetését. Az Azhar mecset 10.216 tanulója és 321 scbeicbje közül csak 34 égyén a hambalita, t. i. 4 tanár és 30 tanuló. Nem kell azonban hinnünk, hogy ezen négy rítusnak egymásliozi viszonya, olyan mint p. o. a keresztyénség feleke­zeteinek egymáshoz való elvi állása. Daczára annak, hogy p. o. a hanbaliták és az egyéb rítusok között nagyobb a dogmati­kai különbség, mint a szunniták és a si'iták között, a mennyi­ben a lianbalitáknak istenről való fogalma tökéletesen elüt a többi mohainmedánokétól, mégis teljesen cgyenjoguaknak te­kintik egymást a 4 ritus követői. Az Azhar mecsetben Kairó­ban, a mohammedán tudománynak c központjában, naponkint a délelőtti órákban ugyanazon időben és ugyanazon teremben tartanak mind a négy ritus tanárai előadást, és az iszlám leg előkelőbb mecseteiben, mind a négy rítusnak megvan a maga imámja ésminbarja (szószék.) Soha se történt meg, hogy az egyik ritus a testvér rítusok követőit kizárta volna az igazhitü­ségből, daczára annak, hogy a polémia köztük soha se szűnt meg. Különösen megtámadtatott Abü Hanifa iskolája, mely az irás (Kitáb) s a traditió (szurma) mellett még a.z analógiának (Kiász) is adott helyet a törvény kútfői között, mely analogicus módszer igen-igen sok ellenségre talált azok között, kik a val­lástörvény dolgában semmi engedményt nem akartak tenni az individuum eszejárásának. De daczára ezen lényeges eltérésnek, soha senkinek eszébe nem jutott az analogicus iskolától megtagadni az üd­vözülést. Mily visszautasitólag viseltetett mindig a mohamme­dán közszellem az e téren támadt intoleráns jelenségek elle­nében, azt világosan mutatja egy példa, melyet Makkari tör­ténelmi munkájából meritek (I. kötet 814. lap a leydeni ki­[86]

Next

/
Thumbnails
Contents