Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)
A törökkori Vác egy XVI. századi összeírás alapján. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Szerk. Dr. Lukinich Imre, XXVI. kötet, 1. szám), Budapest 1942, 88p
20 Kezdve a katonai rangok viselőin, akik itt, az „el"lenség és harc hazájában" a legfontosabb tisztségeket viselték, a város első lakosa a várparancsnok (dizdár) volt; alatta álltak a sereg többi tisztjei, ahogy névsorunkból összeszedhettük őket: három kethüdá: „helyettes", két csaus, két tüzérparancsnok, 11 odabasi vagy szer-oda, öt bölükbasi vagy szerbölük, ezek kisebb egységek parancsnokai voltak, a martalócok parancsnoka, egy martalóc csapatparancsnok (szer-mie) és hat „beslü"-rangű katona s végül a vár kapuőre (bewáb). A jobbmódúakhoz számított a háztulajdonosok között a négy tímárbirtokos, földdel javadalmazott katona, továbbá két olyan személy, akik a múltban viseltek várparancsnoki rangot, aztán Musztafa bej, az újoncok parancsnoka, aki valószínűleg a kaszárnyában lakott 3 7 s végül a mecsetfundáló Kaszim bej, aki mint nógrádi tiszt telepedett meg Vácott 3" és hozott áldozatot a város mohamedán kutúréletének fejlesztése érdekében. 3 3 A felsoroltakkal együtt mintegy 45 háztulajdonos kimutathatóan a helyőrséghez tartozott, de valószínű, hogy az új települőknek túlnyomó része mint katona telepedett meg a városban. A pénzügyi tisztségviselők között első helyen kell említenünk Oszmán Cselebit, 4 0 „Oszmán Urat", akit nemcsak Vácott ismertek, hanem messze a tiszántúli földeken is sokan, sőt a határokon túli királyi területen is; 4 1 amott, mert mint szultáni főharmincados talán húsz éven át a váci török vámhivatalt vezette, akkoriban, amikor a magyar marhakivitel még igen élénk volt és az egész hódoltságból a váci vámon keresztül nyert lebonyolítást; emitt a királyi területeken pedig azért, mert hivatali mű3 7 132. sz. 3 3 289. sz. 3I > Budán is volt egy kegyes emberbaráti célokat szolgáló boltja (1. Velics—Kammerer: Defterek I. 135., II. 122. 1.) 4 0 262. sz. 4 1 Takáts Sándor, Eckhart Ferenc és Szekfü Gyula: A budai basák magyar nyelvű levelezése, I. 228., 262., 280., 293—294., 303., 5.(07 61
