Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)
Török birtokrendszer a hódolt Magyarországon. (Székfoglaló értekezés) Budapest 1940, 23p
12 vette. 1 5 Természetes azonban, hogy az első tétovázások után az állam fokozatosan birtokába venni igyekezett a magyalr tartományt és másfélszázad alatt számos újí-> tást honosított meg benne, melyekkel nemcsak a földet és új haszonélvezőit — amiről a fentiekben elsősorban szó volt —hanem őslakosságát is a maga módján új társadalmi szervezetbe csoportosította. Mivel a rendi rétegeződés az ő szemében idegennek és célkitűzéseihez károsnak látszott, a nemességet nálunk is, mint korábban meghódított tartományaiban, tervszerűen és céltudatosan pusztulásra szánta már azért is, hogy a vezetők nélkül maradt jobbágy az új rendszerbe könnyebben beletörődjék és új pásztor után áhítozva, vezetőjét benne találja fel. A jobbágynak nálunk is a török állam akart kizárólagos ura és vezetője lenni s azt mint a „padisah nyáját" (a rájáelső jelentése: „nyáj") új elnevezés alatt új keretbe, új társadalmi osztályba foglalta össze. A történelmi igazságnak kell szolgálatot tennünk annak kiemelésével, hogy a törökök a „rájá" nevezet alatt nem egy alacsonyabb rangú faj vagy felekezet egyedeit értették, ahogy a köztudat hiszi, hanem a birodalom minden jobbágyát egyformán, úgy az anatóliai mohamedánt, mint a tiszaparti keresztényt a szó eredeti jelentése sze, r' Ilyenek: itce, csöbör, köböl, pint, akó; font, mázsa, vontató; gazda, szegény, zsellér stb. Olyan vidéken, ahol a török kormány mohamedán földmívelő elemet letelepíteni nem akart, a földkérdést is kevesebb érdeklődéssel kezelte, minek következtében pl. egyes balkáni szigeteken keresztény közösségek tulajdonában kiterjedt ingatlanok gyűltek össze. Ugyanúgy magyarországi tartományaiban sem tiltotta, hogy keresztény ember földingatlannal bírjon 6 ezért nálunk is sok magánszemélynek volt ingatlan tulajdona; belterjesen művelt földek, szőlők és kertek keresztények kezén is magántulajdont képeztek. Azokban a yárosokban pedig, melyek adójukat evi átalányban fizették ós török hivatali székhelyek nem voltak, a kormányzat szervei teljesen közömbösen viselkedtek azzal a kérdéssel szemben, hogy szántóföldek, birtoktestek kinek tulajdonát képozik s azt sem ellenezték, hogy o tulajdonjog gazdát cseréljen. A városok ősi, megművelt határa épen úgy az egyes polgárok parcellázott, egyéni tulajdona volt, mint a régebbi időkben. 481
