Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

Török birtokrendszer a hódolt Magyarországon. (Székfoglaló értekezés) Budapest 1940, 23p

2Î rint a padişah minden alattvalóját.

1

9 Az államhatalom a jobbágyban nálunk sem látott mást, mint újabb keresztény alattvalót, amilyen addig is több millió élt a birodalomban s hivatalosan alig terhelte meg súlyosabb terhekkel, mint a mohamedán ráját, vagy amilyeneket a jobbágy keresztény államokban elviselni kénytelen és képes volt. Sőt elméletileg nagy fontosságot tulajdonított neki, mert ahogy egy állambölcseleti munkában olvassuk, a jobbágyságban uralmának gazdasági alapját látta: „az állam hatalmát a hadsereg, a hadsereget a kincstár, a kincstárt a rájá tartja fenn". Az idézett török gondolatsor nem egyedülálló hangzatos stilisztikai kép, mellyel száraz elméleti munkákat keleti módon felékesítettek, nem egyetlen stilisztának magában álló szóvirága. A török kánunok, sőt a török kormányzat egyes aktuális rendelkezései mind ebben a tónusban szólnak, mindig hangsúlyozzák, hogy a rájá a szultán különös oltalma alatt él, s a kormányzatnak úgyszólván minden egyes eset jó alkalom volt arra, hogy erkölcsi felfogását a jobbágy védelmet illetően hangoztassa; állíthatjuk, hogy a török kormányzat írásaiban ez a gondolat épen annyiszor visszatér, mint bármelyik keresztény állam intézkedéseiben. A török uralom e világosan kifejezett jóindulatú elvi megnyilatkozásaival, számtalanszor hangoztatott jobbágykímélő ^tételeivel szemben azonban ott áll a magyar faj siralmas pusztulása mint egy másik, kétségbevonhatatlan történelmi tény és a kettő között egy ki nem egyenlíthető ellentmondás és ellentét mélysége tátong. Ez ellentét okát keresve, azt abban találjuk meg, 1

6 A rájá fogalmának ellentéte nem a „mohamedán", hanem az „úr'', „földesúr" (száhib-i raíjjet vagy száhib-i erz). Számtalan adat, mégpedig mind egyes személyekről szóló feljegyzés, mind egyetemes vonatkozású törvény van arra, hogy a mohamedán jobbágy İ6 rájá volt. A szó jelentését a XVIII-—XIX. századi diplomáciai nyelv, elsősorban a Balkán foló törekvő orosz diplomácia hamisította meg, amikor politikai jelszóvá téve, a köznyelvben is elterjesztette. Hertzborg 1883-ban megjelent nagy mıın kája: „Geschichto der Bvzantiner und dos Osmanischen Reiches" a Balkánfélsziget keresztény népeit már „Rajahvölker"-nek nevezi (651. 1.) 482