Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)
Török birtokrendszer a hódolt Magyarországon. (Székfoglaló értekezés) Budapest 1940, 23p
11 szádad első felében is nagy birtoktesteket osztott szét örök tulajdonjoggal, s ekkoriban úgy látszott, hogy a tő rök birodalomban is — mint a keresztény államokban — egy nagybirtokos osztály fog kialakulni és az alsó társadalmi rétegek fölött domináló szerephez jutni. 7 Ez a fejlődési irány azonban az újkor elején megtört. A mohamedán egyházjog szélesebbkörű . érvényesülése — aminek kezdetét a török birodalomban a kalifátus felvételéhez (İ537) lehet rögzíteni — egyrészt megritkította a tulajdonbirtok adományozását, a kormányzati önkény pedig — szintén főleg a XVI. század óta — a már magánkézre került birtokok nagyrészét visszaszerezte a kincstárnak. A könnyen elrendelt vagyonkobzások csak a kisebb terjedelme és csekélyebb jelentősége miatt mintegy elfeledett kisbirtoknak engedtek aránylagos kíméletet. A magántulajdont képező mülk-birtok, bizonytalan és veszélyeztetett helyzetéből alapítványi kötött birtokká, vakuffá (többesben: evkaf) igyekezett átalakulni, minek következtében egy újabb birtoktípus fejlődött ki. A vakuf néven kegyes emberbaráti célra átengedett birtok ugyanis, egyházi vonatkozásai révén a szultáni önkénnyel szemben is meg lévén védve, a magánérdeket is szolgálhatta, nevezetesen akképen, hogy az alapítványozó a saját leszármazóinak hosszú nemzedékeken át is részt biztosíthatott a birtok jövedelméből. 8 Ezért a vakuf, a mohamedán „egyházi vagyon" olyan birtokforma lett, ahol a magánérdek — bár megbújva és szerényebb formában — századokon át szívósan fenntartotta magát, s ahol az egykori mülk-birtokok szinte kivétel nélkül további birtokformájukra találtak és fejlődésük további állomására értek; mert ahogy minden vakufbirtoknak előzőleg magántulajdonnak, mülk-birtoknak kellett lennie, hogy vakuffá le7 A XV. század közepéig régi családok egy-egy vidéken helyi dinasztiák gyanánt élnek 6 zavaros időkben a trónutódlás kérdését is ok döntik el (1. a legrégibb török krónikákat Giese id. kiadásában). " Az ilyen birtokok kezelésének joga a szokásos kikötés (ovladijjet vo mesrutijjot üzore) szerint apáról fiúra száll. A kezelők megszabott jövedelmüket hibáé ellenőrzés miatt nagy mértékben fokozni tudták. 472
