Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

Török birtokrendszer a hódolt Magyarországon. (Székfoglaló értekezés) Budapest 1940, 23p

12 gyen tehető, ugyanúgy majd minden mülk-birtok előbbutóbb vakuffá lett; igaz, hogy a birtok ezáltal megszűnt egyéni tulajdon lenni, de a kicstárra sem szállt vissza, s a kincstár arra hivatott hatóságai útján legfeljebb felügyelői jogokat gyakorolhatott fölötte. A hódolt Magyarországon a török birtokrendszer lényegében azonos volt azzal, amelyik a birodalom belsejében a XVI. százád közepére kialakult, és a továbbiakban is azzal párhuzamosan fejlődött. Eltérés csak annyiban észlelhető, hogy Magyarországon a kincstár kezdettől fogva kevés nagybirtokot adományozott teljes tulajdonjoggal, egyrészt mert az itteni berendezkedés már az iszlám egyházjogtól erősebben befolyásolt korszakba esik, amely miilk-birtokok kialakulásának nem kedvezett, másrészt mert a végvidék finomabb szervezetének és honvédelmének ellátása a magyar tartomány földbirtokát fokozott mértékben igénybe vette és mülk-birtokok kialakulására honvédelmi okból sem nyújtott lehetőséget. Tulajdonbirtok azonban itt is volt, sőt nemcsak törökök, hanem kereszlények is rendelkeztek ilyennel. Kevesebb lévén azonban az a mülk-birtok, amely mint egyéni szabad tulajdon egy-egy család javára vakuf-formában konzerválódni kívánt volna, nálunk a. vaku f-birtok sem érte el azokat az arányokat, mint a birodalom belsejében. Magyarországon a birtok túlnyomó része valóban kincstári tulajdonban maradt és jövedelme — mint említettük — vagy közvetlenül gazdagította a kincstárt, vagy egyes tisztségviselők ellátására szolgált. A magyarországi török földbirtokon tehát legtöbbször a kincstár vagy az állam különböző rangú tisztségviselőit találjuk — rangjuk szerint az említett módon egymásután sorakozva -— mint birtokosokat. Mivel a magyar föld gazdálkodását másfélszázadon át ezek az új birtokos osztályok irányították, helyénvalónak látszik, hogy ne csak a birtoktípusokról, hanem a birtokok gazdáiról, úgy a nagy-, mint a közrangú birtokosokról is megemlékezzünk. 473