Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

Török birtokrendszer a hódolt Magyarországon. (Székfoglaló értekezés) Budapest 1940, 23p

12 ennçk az iszlám szellemében kialakult formájára szokás visszavezetni, mely a földtulajdon jogát az állam számára foglalva le, a földet csak birtoklásra engedte át s a birtokos vallása szerint különböztette és adóztatta meg. Az arab rendszer a földbirtok számára két fő kategóriát állított fel: az egyik a tized-köteles földekből (arz-i asrijje), a másik a harács-köteles földekből (arz-i haradzsdzsijje) állt; amabba azok földjeit sorozta, akik a mohamedán hitet önként vették föl, emebbe azokét, akik ezt csak nyomásra tették vagy megtagadták. A birtok ilyen osztályozásának jutalmazás volt a célja; azáltal, hogy a tized-köteles földekre kisebb terhet rótt ki, mint a harács-kötelesekre, az iszlám első híveit előnyben akarta részesíteni a később megtérőkkel és a nem-mohamedánokkal szemben. Noha ez a két kategória elég tág lett volna ahhoz, hogy benne akár a világ összes földjei elférjenek, a főidnek tized- és harács-alapon való osztályozása mégsem lett kizárólagos alaptörvény minden mohamedán államban, mert azok a népek, melyek csak utóbb lettek az iszlám vallás hívei és harcaiban zászlóvivői, az arab birtokrendszerben rejlő megkülönböztetést önmagukra nézve is igazságtalannak találták; ezért ezt a törvényt erősen módosították, illetőleg olyan birtoktípusokat teremtettek, melyeknél más szempontok szolgálnak a birtok osztályozásának alapjául. Ezt tapasztaljuk az iszlám több államában, így az iszlám egyik legkiválóbb politikus és katona népénél, az oszmanli törököknél is. A török állam az arab birtokrendszer fenti osztályozását szintén nem tette kizárólag magáévá, hanem — ugyanazzal a rugalmassággal, amellyel a határmenti tartományok koszorújának autonómiáit megszervezte — a földbirtok számára új kategóriákat is alkotott, illetőleg vett át más népektől.; oszmán-török államtudományi munkák, törvénykönyvek, melyek a XVI. században kormányzati — inkább adóügyi — kérdésekkel foglalkoznak, a tized- és harács-köteles megkülönböztetést inkább csak elméleti bevezetésükben említik meg, főleg mint történelmi előzményt, a fejlődés kiindulópontját, 466