Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

A Rákóczi-Aspremont-levéltár török iratai: Levéltári Közlemények XIII (1935), 123-157

A RAKÓCZI-ASPREMONT-LEVÉLTAR TÖRÖK IRATAI 135 kos dolgokat hallott, ügyében Rákóczitól sürgős felvilágosítást kér, s addig Hüsein bejt visszatartotta. 22. K. n., Belgrád [1707. ápr. 3. után]. Ibrahim belgrádi pasa

1

0 Rákóczi Ferenc magyar királyhoz. Moharrem hó l.-e körül," hajnalban, 4000 rabló (hajdúd) Kecskeméten megtámadott és kifosztott török kereskedőket, 53 mohamedánt és egy görög (urum) zimmít megölt. A péterváradi (Varadin) és szegedi (Segedín) császári generálisok a felelősséget azzal hárítják el magukról, hogy a dologról nincs is tudomásuk, az a vidék magyar uralom alatt áll, az esetért a magyarok tartoznak felelősséggel. Embere útján választ és — minthogy a kereskedőket a fejedelem kérésére engedték be Magyarországba — azonnali elégtételt követel. 23. K. n., Belgrád [1707. szept. 15.-e előtt]. Ugyanő, ugyanahhoz. Mahmud arnót pasa fiának: Tahir dukakini sandzakbejnek 'Ali nevü szolgája gazdája pénzét ellopta s a je2

0 Melléknevén Eléi Ibrahim: .követ I.' (mert követi minőségben Bécsben járt), 1706-ban agribuzi, ezután krétai (kandiai), 1707-töl belgrádi pasa, a felkelők ügyének lelkes barátja. Utóbbi szolgálati állomásán halt meg, halálának híre 1708. okt. 10.-én érkezett meg a török fővárosba (Raáid i. ni. II. k. 60

a 1.), s körülbelül ezidötájt Bécsbe (v. ö. Medow angol követnek okt. 13.-án kelt levelét, kiadva Archívum Rákóczianum II. oszt. III. k. 404. 1.). 2

1 1707. ápr. 7.-én — egy nappal moharrem l.-e előtt — 2000 lovas és 1000 gyalogos' rác megrohanta Kecskemétet, ott nagy vérengzést és fosztogatást vitt végbe, majd üldözőbe vette a török kereskedőket, akik már huzamosabb ideje a városban tartózkodtak, de a megrohanás első perceiben hirtelen karavánba verődve holmijukkal együtt Nagykőrösre igyekeztek menekülni. Az 55 török alattvaló közül 52 a rácok fegyvere alatt pusztult el, hárman súlyosan sebesülve Kecskemétre kerültek (Hornyik János: Kecskemét 441