Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

Török iratok a gr. Zichy-család birtokában: Levéltári Közlemények II (1924), 70-85

TÖRÖK ÍRATOK A GR. ZIC1I Y-CSALAD HIRTOK

ABAN 75 tanátus magyarországi birtokaiba, elsősorban a budai ejáletbe. Fehérvár visszavételével (1601) egyidőre felszabadult a török uralom alól, pár óv múlva azonban újra beleesett s a határszéli falvak sanyarú helyzetében tengődött végső felszabadulásáig. Másfél évszázad alatt több válságon e6ett keresztül s mint okleveleinkből kitűnik, lakói a lehetetlen gazdasági viszonyok következtében ismételten szétfutottak, úgy hogy a török kormány adókedvezményekkel próbálta őket visszacsalogatni. Három évtizeddel a fölszabadítás után az 1715-i összeírás Kajáron 44 jobbágy- ós 4 zsellérháztartást talált.

4 i. 1. A török közigazgatási szervezet minden gazdasági vonatkozású intézkedést írásba igyekezett foglalni. Az oklevelek bizonysága szerint a török kormányzatot nem érheti a zsarnokság vádja, legföljebb a gyengeségé vagy a laza fegyelemé. A legtávolabbi falu rájája' előtt nyitva állott a budai bejlerbej (beklerbek) palotája és a budai díván,' honnan panaszának előterjesztése után talán még nem döntő, de legalább megnyugtató írással térhetett vissza: a bejlerbej utasította az illetékes szandzsákbejt, kádit, hogv a panaszos ügyét lelkiismeretesen vizsgálják felül, a bűnöst büntessék meg s általában gondjuk legyen rá, hogy ezen ügy miatt a károsult félnek ne kellessék újból panaszra jönnie. Ezen irat egyébként a körrendelet jellegével bír, mert rendszerint az illetékes kerület több hivatalának, hivatalos személyének (szandzsákbej, kádi és a többi „is erieri"

7) szól. A rendeletet maga a panaszofí viszi az illetékes hatóságnak, végrehajtó hivatalnak s a benne meghagyott vizsgálat. országi utazásai, ford. Karácson Imre, Budapest, 1904—8, II. 112, 233), mely összeghez a peres esetek száma szerint bizonyos esetleges jövedelem járult. A fehérvári kádi 300 akcse napi zsoldot húzott, de „jövodelme kevés volt" (u. o. II. 43.). * Magyar Statisztikai Közlemények. XII. 160. 5 A rájá (ri

cajU) hitéhez hü maradt keresztény alattvaló; vele szemben áll a mü6zlim : az igazhivő, „önmagát Istennek megadó". Mind a kót csoport fizet adót, még földadót is, de az utóbbi kevesebbet. A müszlim földjo asr-kötoles, a rájáó charadzs-köteles föld; amaz a termés tizedét adja adóban (asr: (asr= tized) emez charadzsot (haradz) fizet, mely jogilag lehet a termés föle, do a termés tizedénél nom szokott több lenni. Innen 6arjadt az a nézet, hogy a rájá földjo is tized-fizető föld (Ilammer i. m. I. 348), vagyis hogy a rájá is csak a termés tizedét rója le adóban. 0 A díván a szultáni tanácstestületnok (államtanácsnak) a vidéki kormányzóságok székhelyére átvitt kisebbített mása. A bejlerbeji díván elnöke a bejlerbej, tagjai a katonai ós pénzügyi főtisztek, az igazságszolgáltatás ós egyházi élet tartományi főemberei. 7 is erleri (is erieri: „munka emberei"), máskor áján-i vilájet (

râjân-i vilâjet): a vilájet főemberei, nagyjai, előkelői. 414