Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)
A berlini és drezdai gyűjtemények török levéltári anyaga: Levéltári Közlemények VI (1928), 259-305, VII (1929), 55-106
A BERLINI ÉS DREZDAI GYŰJTEMÉNYEK TÖRÖK LEVÉLTÁRI ANYAGA 261 gót, feloszlatja s ő maga visszatér a székvárosba. A megváltozott békés állapotot juttatja kifejezésre a defternek utolsóelőtti magyar vonatkozású feljegyzése (1. a 285. sz. regesztát) is, mely szerint a szultáni kormány a Kínába igyekvő Dániel barátot, a császár követének kérésére, a Perzsiába vivő útvonal hatóságainak figyelmébe ajánlja és ezeknek utasítást ád arra nézve, hogy a kis expedíciót célja elérésében támogassák. A drezdai könyvtár másik mühimme-deftere, mely az 1091 (=1680—81.) évben kibocsátott rendeletek törzsét tartalmazza, ugyan kevés magyar vonatkozású adattal bír, egyetemes török történeti szempontból azonban éppoly gazdag, mint különösen magyar szempontból İ6 az előbbi. A központi törvényhatóságok által vezetett másik defter-csoportból, a mailje-defterek-bői egy, a hidzret 10. századából, a keresztény időszámítás szerint a XVI. század utolsó és a XVII. század első évtizedeiből származó deftert a berlini Sbaatsbibliothek, egy, a hidíret 1067—1088. éveiből (= 165 6/i—167 7/ 8) származót a drezdai Landesbibliothek őriz. Mind a kettő gazdasági vonatkozású rendeleteket, főképpen hűbér-adományokat tartalmaz, amilyeneket Karácson Iinre konstantinápolyi kutatásai alapján elég nagy számban ismerünk. 3 Legnagyobb részük Konstantinápoly gazdasági és társadalmi életét, a szultáni fővárosok hatóságainak működését szabályozza, elvétve azonban akad köztük néhány magyarországi vonatkozású rendelet is, pl. azok, melyek a Köprülü-család magyarországi kegyes alapítványairól, vakfjairól intézkednek. A véletlen, főleg drezdai kutatásaimban, oly gazdag anyaghoz juttatott, hogy annak közlésében mértéket kell tartanom, amiért csa"k az 1660—66. ós 1680. éveknek ideileg és sokszor tárgyilag is összefüggő bejegyzéseit ismertethetem. Az alábbi közlemény elejét és végét, kisebbszámú malíjeıendeletet, a megfelelő mállje-deftcrből, zömét, katonai és közigazgatási rendeleteket pedig a két mühimme-dcftérből veszem. A forrást az egyes regeszták alján jelzem, pl. Eb. 387. Közelebbi megjeleölés híján — mint a jelen esetben is — a hivatkozás a drezdai Landsbibliothek kézirattárára vonatkozik. A tömegesen előforduló török fogalmak/ magyarázatától, kivéve azon eseteket, amelyekben az feltétlenül szükséges, szintén tartózkodnom kell. E tekintetben azzal nyug3 Karácson Imre: Török-magyar oklevéltár 1533—1789. Budapest, 1914. 216
