Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)
A Velencei Állami Levéltár „Documenti turchi" c. gyűjteménye: Levéltári Közlemények IV (1926), 130-138
140 a bécsi királyhoz és a császárhoz küldött példánya a bécsi levéltárban is megvan. E felséglevelekkel kapcsolatban említem meg a győzedelmes hadjáratokról kibocsátott jelentéseket (fethnáme), melyek nagyobb szultáni hadjáratok lefolyásáról és eredményéről értesítették Velence kormányát. A magyarországi vonatkozású fetknamék részletesebb ismertetésére e folyóirat lapjain külön kj fogok térni. A török hivatali életben ezek voltak a legünnepélyesebb kiállítású oklevelek. A jogilag nagyobb fontossággal bíró békeokmányok és szövetségi szerződések rendszerint szerényebb külsővel bírnak, mert ezek pontjainak száraz összefoglalása sem a stilisztát, sem a szépen-írót nem tudta művészi munkára ihletni. A velencei vonatkozású békeokmányok már fogalmazásukban egyszerűek, II. Sülejmânnak Zsigmond Ágost lengyel királlyal kötött (megújított) második szerződésének másolata (1553) 1 pedig külsejében sem versenyezhet az előbbiekkel. Szintén szerény külsővel bírnak azon politikai vonatkozású iratok, melyekben a porta Bécs, Raguza, Spanyolország háborús előkészületeiről kér hireket, továbbá azon út- és ajánlólevelek, melyekkel a török kormány politikai hírvivőit, kereskedelmi ágenseit — többnyire zsidókat (neveik: Jüsif, Báron) — látta el, s végül az ezen ügyekben egyidejűleg a tengermelléki török, velencei, raguzai hatóságokhoz küldött rendeletek. Az e kérdéssel kapcsolatos iratok száma két-háromszázra tehető. A documenti turchi-gyüjteménynek azon részét, mely a szoros értelemben vett politikai történet körén kívül áll, az adófizetés, határmenti élet, kereskedelem és a vallás ügye köré lehet csoportosítani; külön fogom kiemelni azon iratokat, melyek speciálisan magyar vonatkozással bírnak. Velence nem szívesen fizette a töröknek szóló adót. Mikor a birodalmat belső zavarai gyengítették, a signoria megkísérelte, hogy fizetési kötelezettsége alól kibújjon. Csakhogy ezek a kísérletek az iratok tanúsága szerint nem jártak sikerrel, mert a török kormány az adó késése miatt a birodalmában tartózkodó velencei polgárokat tette felelőssé. Velence tehát inkább fizetett s Cyprusért Damaszkuszban, Aleppóban, utóbb Konstantinápolyban, a többi szigetért állandóan ez utóbbi helyen tényleg beszolgáltatta a kikötött adóösszeget. Az adó késése miatt a szultáni kormány, továbbá a Ve1 Serie, II. 77. 201
