Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

A Velencei Állami Levéltár „Documenti turchi" c. gyűjteménye: Levéltári Közlemények IV (1926), 130-138

A VELENCEI ÁLLAMI LEVÉLTÁR „DOCUMENTI TURCftl" C. GYŰJTEMÉNYE. A velencei levéltár töröknyelvű oklevélanyaga, minden valószínűség szefánt a leggazdagabb e nemű európai gyűjtemény, elhelyezése szerint két csoportból áll. Az egyik csoport documenti turchi néven különálló gyűjteményt; képez. Anyagát darabónkint kezelve körülbelül húsz tokban, dobozban és azonkívül könyvszerűen egybekötve, nyolc kötetben őrzik. A dobozok anyagának elhelyezése rendszertelen; XVIII. századbeli iratok között középkori okleveleket, „senza data" jelzetű csomagokban kelettel ellátott iratokat lehet találni; az oklevelek mellett esetleg lelhető tartalmi ismertetésben, műfaj- vagy írástípus-megállapításban is sok a tévedés. A kötetekbe fűzött anyag elrendezésében van valami sorrend, de jelzete („Lettere")" nem mindig felel meg a tartalomnak. Az iratok összefűzése ugyan megóvja azokat a széthullástól, de használatukat, forgatásukat nagyon megnehezíti. A nagyterjedelmű, sokszor három-négy méter hosszú, többszörösen és több irányban összehajtogatott iratok kibontása körülményes, a szöveg részei néha beszorulnak a fűzés sarkába. Az anyag tehát alapos rendezésre szorul. A documenti turchi iratanyaga hozzávetőleges becsléssel három-négyezer darabra tehető. Diplomatikai értékénél fogva is kiemelendő belőle az a két-háromszáz darab, az egész gyűjteményben szétszórtan fekvő középkori, a XV. század közepe utáni időből származó szultáni oklevél, mely tárgyi értékén kívül is különös megbecsülést érdemelne meg. A másik csoportba sorozom azon török iratokat, melyek Velence konstantinápolyi követeinek irattárában találhatók. E több száz kötegre rúgó, nagy részében olasz nyelven írott anyag töröknyelvű iratai nincsenek nyilvántartva, s így azok kikeresése csak az irattár darabonként való átlapozása 199