Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

A Velencei Állami Levéltár magyar vonatkozású fethnáméi: Levéltári Közlemények IV (1926), 139-157.

A VELENCEI ÁLLAMI LEVÉLTÁR MAGYAR VONATKOZÁSÚ FETHNAMÉI 141 esetenként tudatták az arra kiválasztott török testületekkel, pl. a konstantinápolyi helyettes kormánnyal, vagy a vidéki hatóságokkal. E jelentéseket, melyek úgy alakjukban, mint tartalmukban a fethnâme tulajdonságaival bírnak, később teljes szövegükben felvették az egész hadjáratról szerkesztett összefoglaló fethnáméba, vagyis a hadjárat eseménycinek fethnámeszerű szövegezését ott folytatták, ahol az előbbi (vagy első) fethnâme, az események ^lőző elmondása megszakadt. ' Keresztény és mohamedán uralkodókhoz és a birodalom főtisztviselőihez azonos szövegű fethnamékat küldtek. Az egyes példányok csak a címzés, megszólítás helyeiben térnek el egymástól; a hálaimákra, kivilágításra, ünnepségek rendezésére vonatkozó utasítás a dogénak vagy a királynak, tehát idegen szuverénnek küldött fethnüméban is benn van. A fethnâme külsőleg a legdíszesebben kiállított, nyelvezetére nézve a leghangzatosabban fogalmazott iratok közé tartozik. Fogalmazása az udvarií költők (sâhnâmed/.ik) és udvari történetírók (vak'anüvísek), tisztázásA a legjelesebb szépenírók (hösnüvlsek) feladata volt. Méretei is szokatlan arányúak; 6oknak hossza három-négy méter, de némelyiké a hat métert is megközelíti. Tugrája rendkívül dÍ6ze6, csak kevés esetben egyszínű (aranyszínű); legtöbbször hat-nyolc színnel van megfestve s nagy műgonddal és aprólékos figyelemmel kidolgozva. Irástípusa a divâninak nagy gondot igénylő ünnepélyes változata, a d£elí divâni szokott lenni. A fethnâme kezdetén a szultán címeit találjuk. Ezeket követi a címzett megszólítása. Ha a szultán címei elmaradnak, a fethnâme a címzett megszólításával kezdődik. A fethnâme címzése szerint kétféle lehetett. Szólhatott 1. a birodalom kerületi tisztviselőihez: a székváros, vagy a székvárosok (Brussza, Edirne, Konstantinápoly) kâdîjailıoz és a kerületi központok vezetőihez (a sandzakbejekhez, bejlerbejekhez), tehát a szultán alattvalóihoz és 2. külföldi uralkodókhoz, keresztényekhez és mohamedánokhoz egyaránt. Ezen, a külföldre küldeni 6zokott felséglevelekben — különféle námékban is — rendszerint, meglevő bevezetés után a fethnâme írója rövid fordulattal — hálaimával — tér át a hadjárat lefolyásának elbeszélésére. Bár a legrégibb fethnámék írói is ünnepélyes fogalmazásra és kiállításra törekedtek, az újabb keletűek a régebbiekkel szemben nagyfokú szövegezésbeli eltérést mutatnak. 182