Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

A Velencei Állami Levéltár magyar vonatkozású fethnáméi: Levéltári Közlemények IV (1926), 139-157.

140 A régebbi fethnamék a török sereg ("a mohamedán 6ereg') mozdulatairól, az egyes csapattestek vezéreinek nevéről reális s emellett az ellenségre vonatkozólag is valószínű adatokat nyújtanak. Ismerik a vezérek nevét, pontosabban megjelölik az ütközet színhelyét; az ellenség erejét nem túlozzák, az ellenséget nem gúnyolják, s önmaguk magasztalásában sem mennek a s zertelenségig. Szóval az adatoknak bizonyos fokig száraz összefoglalásával a kutatás számára használható anyagot képeznek. Az újabbi (XVII. századbeli) fethnámékban a tárgyi elem fokonként csökken, a fethnamék a száraz szerkezetű oklevelek helyett a magasztaló iratok tulajdonságait veszik fel, inkább prózában írott dicsőítések, inkább költemények, mint hivatalos jelentések. A szultán, a birodalom, a hadsereg, az iszlám stb. említésekor mindannyiszor ezeknek három-négy szóból álló jelzőit is felsorolják. Szókincsük nagyjában ugyanazon elemekből áll, mint az egykorú török történetírás elbeszélő kútfőié, melyekkel ugyanazon irodalmi iskolának termését képezik. Viszont az ellenség erejét rendkívülinek, seregét megszámlálhatatlannak mondják; vára olyan magas helyenépült, mint a mesebeli Kaf-hegy, falai a föld közepéig, tornyai az egekig érnek; a mezőkeresztesi csatatér mocsarait szakadéknak, feneketlen örvénynek mondják, mert az akadályok túlzó rajza a török sereg sikerét annál nagyobbnak tünteti föl. Ezzel kapcsolatos az a törekvés, hogy az ellenségről az ismert stilisztikai szóvirágokkal, gúny és megvetés hangján emlékeznek meg: a hitetlenek ('máshitűek, nem mohamedánok') meg vannak átkozva, királyukat megszállta az ördög, seregük, mely vár arra, hogy megverjék, mely hivatva van a vereségre, csorda módjára megszalad, váruk őrsége a kegyelemkérés szegélyébe kapaszkodik, stb. Az ellenség ideiglenes, részleges sikerét sem ismerik el, pl. a török seregnek a mezőkeresztesi csata első szakaszában történt szétverését a keresztény sereg tőrbecsalására, bekerítésére irányuló, tervszerű visszavonulásnak tüntetik fel. A fetbnámékban sok a vallási elem. A fethnámék előadása szerint a sereg tudatában van annak, hogy Istenért harcol s ebből kifolyólag sorsáért nem aggódik. E felfogását a szövegbe ékelt és a hadi nép között szájról-szájra járó fohászok, Korán-idézetek fejezik ki; a sereg a bekövetkezett eseményeket Isten rendelésének tekinti, Isten akarata megnyilvánulása gyanánt fogja fel, a napokig tartó esőt Isten 183