Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

A Velencei Állami Levéltár magyar vonatkozású fethnáméi: Levéltári Közlemények IV (1926), 139-157.

140 I. Bájazíd a rigómezei C6ata után annak lefolyását fethnüméval tudatta a mohamedán világ uralkodóival. Ennek egy újabbi átírásból ismert szövege már a fethnáme kiforrott sajátságaival bír, melyeket a későbbi gyakorlat is csak részleteiben változtatott meg. )/ Az oszmán-törökök fetljnámét a XVII. század végéig bocsátottak ki. Valójában a tudósítás e módja már II. Sülejmán halála (1566) után megritkult, mert annak főfeltétele, a szultánok által vezetett, diadalmas hadjáratok száma is megfogyatkozott. II. Sülejmün után Nyugat felé csak III. Mehmed vezette személyesen hadait, ő is csak egyszer. A XVII. század magyarországi hadjárataiban, a Köprülüek vállalataibeıı a szultán egyáltalán nem vett részt, az 1683-i támadásban pedig csak annyiban, hogy felvonuló hadait Belgrádig elkísérte. Ezekről fethnámét nem ismerünk; lehetséges, hogy az elsőkről a szultán személyes jelenlétének hiánya, az utóbbiról a vereség miatt fethnáme nem adatott ki. A török kormányzati 6zellem az 1683—1699-i háborúval fordulóponthoz ért. Az a tizenhat év, amely Bécs utolsó török ostroma és a karlócai béke között eltelt, a török kormányköröket is meggyőzte arról, hogy keleti jellegű modora a nyugati kormányokkal való érintkezésre nem alkalmas. A nimbuszában megtépett, önbizalmában megfogyatkozott törökség a karlócai béke után lassanként átvette a nyugati diplomácia alakiságait és fethnámét győztes háború után sem adott ki. Fethnámét eleinte tugrával, tehát a szultán nevében bocsátottak ki. A nagyvezéri hatáskör kiszélesbedésével kapcsolatban a XVI. század második felében jött szokásba, hogy a külföldre küldött felségleveleket a nagyvezérnek ugyanazon tárgyban kiadott és a formai részek kivételével azonos szövegű levele kiséri. A velencei levéltár anyagából megállapítható, hogy III. Mehmed fethnáméival egyidejűleg nagyvézére is küldött egy-egy levelet a dogéhoz (1597 és Í601), melyek egyes formai részek kivételével szószerint megegyeznek az akkor küldött fethnáme szövegével. E levelek nem nevezik magukat fetbnáménak, de a fethnáme elbeszélő helyének teljes felhasználása miatt a fethnáme átírásának mondhatók. Az alább közölt fethnümék egyikét — a 3. számút — a nagyvezér levelének szövegével mutatom be. Egy hadjáratról csak egy fethnámét fogalmaztak. Van rá adat, hogy egy hadjárat sikereit ideiglenes jelentésekben 181