Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

A Velencei Állami Levéltár magyar vonatkozású fethnáméi: Levéltári Közlemények IV (1926), 139-157.

A VELENCEI ÁLLAMI LEVÉLTÁR MAGYAR VONATKOZÁSÚ FETHNÁMÉI. Fethnâme egy arab és egy perzsa szó összetétele. Feth (jaí) jelentése 'megnyitás, bevétel, hódítás', nâme (aaU) jelentése 'levél, irat'. Fethnâme olyan iratot, értesítést jelent, mellyel a szultáni kormányok sikerrel végződő, legtöbbször szultánok által vezetett hadjárat lefolyásáról és eredményéről a birodalom főtisztviselőit és a birodalommal történetesen béké6 viszonyban lévő kölföldi uralkodókat értesíteni szokták. A fethnâme célja elsősorban az volt, hogy a hadjárat lefolyását és a győzelem örömhírét közülje. További, kevésbbé hangoztatott célja volt a félelemkeltés és a megtorlás példázása, ami a fethnâme záradékában néha világosan is kifejezésre jut. A fethnâme nem oszmánli-török eredetű oklevélfaj. Az oszmánlik ezen írásművet új hazájukban, valószínűleg a 6zeldzsuk-törökök közvetítésével vették át tanítómestereiktől, a perzsáktól. Az oszmánli-törököknek fethnámék kibocsátására egyrészt a császárság, a Balkán és Közép-Európa keresztény fejedelmei, másrészt a keleti, mohamedán hitű és részben fajrokon szomszédok, a török törzsek, a perzsák és az arabok ellen vívott harcok szolgáltak alkalmul. Valószínű, hogy az oszmánli-törökök fethnámék küldését a keresztények ellen viselt korai, XIII—XIV. századbeli háborúikról küldött jelentéseikkel kapcsolatosan vették szokásba; mohamedánok ellen csak a XIV. század második felében kezdenek komoly háborúkat viselni, amikor fethnüméik kibocsátásának módja, alakja, szerkezete már bizonyos megállapodott fokot mutat. Bár 'Oşmân bej fethnáme-szerű jelentéseinek alakja és szövege ezidőszerint átírásban sem ismeretes, az elbeszélő kútlőkből tudjuk, hogy a bizánci czászársággal vívott harcairól állandóan jelentésekben számolt be hűbérurának, a koniai 6zeldzsuk szultánnak. 180