Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)
A fethnáméról: MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei XIX (1962), 65-117
A FETHNA&fÉRÓL 75 Különféle másolatgyűjteményekből, főleg a sokszor idézett Ahmed Feridün féle gyűjteményből 9 további fethnâme szövegeket is ismerünk, de e gyűjtemény szövegeiről kiderült, hogy másolatok másolatai, többször önkényes módosításokkal és tudatos hamisításokkal. (A hamisítás egy sűrített példáját később én is szóvá fogom tenni.) Az Oszmán-ház legnagyobb hadi tényeiről nem ismerünk eredeti szövegű fethnámét. A II. Mehmed harcairól szóló fethnâme 1 0 ugyanis 322 oldalas kézirat, a papiros mindkét oldalára írott verses história, tehát nem misszilis (a misszilisek ugyanis csak a papiros egyik oldalára vannak írva), s ennélfogva nem fog vizsgálódásom körébe tartozni. A törökök által döntő jelentőségűnek ismert ütközetek, így az 1514. évi csaldiráni, az 1526. évi mohácsi csaták fethnáméja, és az Egyiptom meghódításáról szóló fethnâme csak Ahmed Feridün gyűjteményéből ismeretes, az itt található szövegek nem megbízhatók. Mint rendkívüli alkalommal küldött felséges misszilis, a fethnâme kivételesen gondos külsőben, ünnepi formában és ünnepélyes körülmények között kívánt a címzett kezéhez eljutni. Külön futár vitte a címzetthez, például egyegy szomszéd uralkodóhoz, s amikor ez a selyemburkolatból kibontotta, és olvasni vagy olvastatni kezdte, az irat hosszan tekeredett lábai elé a földre; a fethnâme papírszalagja ugyanis eléri a három-négy métert, Uzun Hasan kettős fethnáméja (tizenhat lapra van fényképezve, kicsinyítve) nyolc-tíz méter hosszú lehet (nincs pontos adatom). Irástípusa az illető udvarok dívánjaiban használatos ünnepi írástípus volt, az Oszmán-háznál a ğerî és a dîvânı típus, Uzun Hasan udvarában a divâni típus egy gondos változata. Uzun Hasan irataiban diakritikus pontok szórványosan fordulnak elő, az Oszmán-ház perzsa irataiban gyakrabban (nyilván azért, mert a török udvarban perzsa nyelven ritkábban írtak). A várnai fethnâme nehéz kezű egyszerű írás, de a többi fethnâme igen gondosan van kiállítva. Uzun Hasan kettős fethnáméja is nagy igényű, rangos kiállítású kalligrafikus munka; a Korán-citátumok sokszor pontozva és harekézve, arany festékkel vannak festve (ezért a fényképen gyengén láthatók), az írás nagy méretű betűkkel van rajzolva, méternyi szalagon tenyérnyi sorközökkel nyolc-tíz sor számára van hely. Ugyanilyen a bogdáni (moldvai) hadjáratról szóló töredék, a hatodiknak jelzett fethnâme, az ünnepi ğerî egy finom változatában írva. Az egyetlen török nyelvű fethnánie, az Eger megvételéről szóló, divâni típusban ğeri motívumokkal van írva; simán induló sorai fokozatosan tömötté dagadnak, a sorok vége mint a bocskor orra magasan fölfelé kanyarodik. Az írás gondosan összehozott betűhalmaz, a hasonló nemű írások között nézni a legszebb, olvasni a legnehezebb: amennyit a tartalom nyújtani 9 Ahmed Feridun, Münse'ât üs-salâtin, Isztambul, 1. kiadás 1264 (i. sz. 1848), 2. kiadás ugyanott 1274 (i. sz. 1858). Idézeteim az első kiadásra vonatkoznak. 1 0 Fetihname-i sultan Mehmed, müellifi: Kivárni, hazirhyan FRANZ BABINGER, Isztambul 1955, VIII 322 1.; hasonmás kiadás. 129
