Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

Párhuzam az isztanbuli és budai török hivatali ügyvitel között: Levéltári Közlemények XVIII-XIX (1941), 208-222

ISZTANBULI ÉS BUDAI TÖRÖK HIVATALOK 21'» szőr az utóbbit, a kötetet nézték át, mert ez könnyebben volt kezelhető, mint a tekercselve zacskóba rakott és összegyűrődött sok apró papírlap. Hogy a vidéken is ilyen volt a gyakorlat, az világosan kitűnik egyes kormányzósági központok megmaradt irataiból. Pl. az egykori Rumeli-vilájetnek a szófiai bolgár nemzeti könyvtárban őrzött deftereíben ugyanúgy találjuk bejegyezve és nyilvántartva a rumeliai pasa és dívánja rendeleteinek szövegét, mint Isztanbulban a nagyvezér és az ottani díván rendeleteit. És közvetett adataink a mellett szólnak, hogy az ügyvitel külső formája Budán is ilyen volt. A budai pasák a felmerült ügyek közül egyeseket szintén közvetlenül saját nevükben intéztek el, másokat viszont tanácsuk, a díván elé terjesztettek, amely ugyanolyan erősítő, tekintélyemelő szerepet töltött be mellettük, mint az isztanbuli díván a nagyvezérek mellett. Díván a budai pasák oldalánál kezdettől fogva működött, mint tanácsadó szerv, amely a kétesebb, nehezebb ügyekben felső fokon döntött, míg az ügyek tömegét a reszorthivatalok intézték. A díván hatásköre és intézkedési, formája, a díván élén álló pasa rangja szerint változhatott. A budai helytartók a török uralom első felében többnyire csak bejlerbejek voltak veziri rang nélkül, ennek megfelelően szűkebbre szabott hatáskörrel rendelkeztek, ők maguk csak egyszerű rendeleteket adtak ki s dívánjuk is ennek megfelelően bocsátott ki döntéseket, ú. n. díván-rendeleteket (dîvân tezkeresi). Az első budai pasa és elvétve egy-két utóda, a többi között Szokollu Musztafa és Kalajlikoz Ali pasák, befolyásos rokoni kapcsolatokkal rendelkező személyek, feleségüknek, szultáni hercegnőknek és nagyvezérbátyjuknak támogatásával ugyan már a XVI. században veziri rangot kaptak, de az ő veziri rangjuk ebben az időben az írásbeli intézkedésben különösebb jogokat még nem biztosított, legalább is ez nem mutatható ki. Ezzel szemben a XVI, század óta, amikor a pasák gyakrabban, majd rendszeresen veziri ranggal jelentek meg az itteni végeken, a veziri ranggal együtt többször arra is jogot nyertek, hogy iratokat, mint azt a szultáni díván tette, a szultán nevében is kiadhassanak, ugyanolyan külső formai sajátságokkal, szultáni tugrával, s erre a célra tugrával ellátott kitöltetlen lapokat (biancokat), később bizonyos tárgykörökre korlátozott felhatalmazást kaptak. (Csak ennek a jognak 6