Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

Párhuzam az isztanbuli és budai török hivatali ügyvitel között: Levéltári Közlemények XVIII-XIX (1941), 208-222

PÁRHUZAM AZ ISZTANBULI ÉS BUDAI TÖRÖK HIVATALI ÜGYVITEL KÖZÖTT. Első hallásra primitívnek és feleslegesnek látszik az a régi hasonlat, hogy a török vidéki kormányzóságok igazgatása ugyanolyan szervezetre, ugyanolyan oszlopokra (erkján) volt felépítve, mint a központi kormányzat és hogy a vidéki szervezet ugyanúgy működött, mint a központi. Ha azonban ki lehetne mutatni, hogy a hasonlóság a központi kormányhatóságok és a kormányzósági hatóságok működése között lényeges dolgokban is megvolt és részletkérdésekre is kiterjedt, ezzel nemcsak magában jutnánk el értékes megállapításhoz, hanem arra is jogot nyernénk, hogy bizonyos további kérdésekben is analógiákra hivatkozhassunk. Külsőleg tekintve, a személyek és szervek elrendeződésében valóban szinte lehetetlen a hasonlóságot fel nem ismerni. Ahogy a központban az államigazgatásnak négy „oszlopa" volt: a nagyvezér, a kádiaszker, a defterdár és a nisandzsi, ugyanúgy a kormányzóságokban (vilajet) is négy tisztségviselő vezette az ügyeket: a vezír (pasa, bejlerbej), a helyi kádi és a helyi defterdár, s a negyedik, aki a fővárosi nisandzsínak megfelelően a pasa kiadmányaira a pencsét vagy a tugrát felrajzolta. A kormányzóságok négy fő tisztség-viselője tehát kicsiben megfelelt a központi kormány négy főemberének, sőt a mellettük jelentőségben kiemelkedő ötödiknek, az egyházi birodalmi főhatóságot jelentő sejch ül iszlámnak is megtaláljuk rangbéli megfelelőjét a vidéki muftiban, akit az illető vidék vagy város sejch ül iszlámjának is szokás volt nevezni. De még egy további hasonlóság is van a fővárosi és kormányzósági hatóságok között, nevezetesen vezető tisztségeiknek rövid, záros határidőre történt szétosztása. A török birodalomban a hivatalok vezetésében minden új esztendő teljes tisztújítást hozott, s akik olyan szerencsé3