Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

Párhuzam az isztanbuli és budai török hivatali ügyvitel között: Levéltári Közlemények XVIII-XIX (1941), 208-222

ISZTANBULI ÉS BUDAI TÖRÖK HIVATALOK 21'» sek voltak, hogy régi vezető állásukat megtarthatták, azt épen úgy újból kapták, mint azok, akik új állásba és új beosztásba kerültek. A különbség csak annyi volt, hogy amazok hivatalukban megerősíttettek (egy mukarrernáme-val), emezek erre kineveztettek ( egy tevdzih fermâni-val), de mind a megerősítésnek, mind a kinevezésnek megfelelő anyagi szolgáltatás volt a feltétele és diplomával való adományozás volt a formai befejezése.

1 Ügyviteli szempontból a vezető tisztség-viselők sűrű cserélgetésének az volt egyik következménye, hogy a hivatalok sehol sem vezettek be az ügyvitelben a régitől és a többi kormányzóság hivatalaitól eltérő, új rendszert, hanem egyforma eljárást követtek mindenütt, olyant, amilyent a tisztviselők iskoláikban és előző szolgálataik folyamán megismertek, vagyis az ügyvitel módja szükségszerűen változatlan maradt. Mint a török kormányzóságokban általában, úgy a török közigazgatásba közvetlenül bekapcsolt budai kormányzóságban is ez az állapot állott fenn. A budai kormányzóságban egyes külsőségeknek a fővárosi birodalmi viszonyokhoz való hasonlóságára rámutatnak útleírásaikban idegenből jött utasok és beszámolóikban meg hivatalos jelentéseikben a bécsi udvar követei is, akik állandóan szaporodó formaságok között, ugyanolyan akadályokon és szűrőkön keresztül tudtak a pasa személye elé járulni, mint a fővárosban a nagyvezér színe elé. A budai kormányzóság szervezete azonban nemcsak ilyen külsőségekben hasonlított a fővárosihoz, hanem lényegben is, nevezetesen Írásbeli ügyvitele is hasonló volt a központihoz. A fővárosban a központi kormányhatóságok a i alájuk rendelt hivatalokkal és személyekkel két úton közölhették elhatározásukat. Az egyik út az volt, hogy közvetlenül, saját nevükben adtak ki rendeleteket, $ másik pedig, hogy az elintézendő ügyet a szultáni tanács, a díván elé terjesztve, ezzel hozattak abban döntést és ezt forma szerint a szultáni tanács, a díván nevében, mint a padişah parancsát, közölték. E szerint az ügyek fontosságuk szerint két úton nyerhettek elintézést, s a kiadott rendeletek is, amennyiben azokról nyilvántartás készült vagy feljegyzé1 Ez a rendszer abban az országban élt legtovább, ahonnan minden valószínűség szerint elindult, t. i. Perzsiában; itt a különféle kitüntetéseket és címeket századunk elején még évről-évre újból adományozták, új évkor, előre fizetendő díj ellenében egy-egy évre mindig megújították. 4