Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Két török szó a Szabács Viadalában: Magyar Nyelv LII (1956), 307-310

[307] Két török szó a Szabács Viadalában Jakubovich Krnil emlékének Hiteles emlékünk-e a Szabács Viadala vagy nem, — ez a kérdés ma élénken foglalkoztatja a régi magyar nyelv és irodalom kutatóit. A hamisítás gyanúja régi, s HORVÁTH JÁNOS folyóiratunk múlt évi kötetében (MNy LI. 422 — 33) egy mindenképpen nagyjelentőségű cikkben részletesen kifejtette, mik azok az okok, amelyek alapján az emléket hamisítványnak lehet gondolni. A dolog azonban — mint HORVÁTH JÁNOS is hangsúlyozza - úgy áll, hogy bár a hamisítás melletti érvek sokat látszanak mondani, döntő közöttük egy sincsen. A kérdés legújabban nagy lépéssel jutott előre. IMRE SAMIT a ,,Sabác Viadala mint nyelvi emlék" című kandidátusi értekezésében (1956., sokszorosított kivonatát idézem) gondosan átvizsgálta a költeményt nyelvészeti szempontból, s ez az átvizsgálás nemhogy újabb gyanúra nem adott alapot, — ellenkezőleg, ahhoz a megállapításhoz jutott el, hogy a költemény a XV. század második felének magyar nyelvét hiven tükrözi. Bizonyos hangtani tulajdonságai — mondja IMRE SAMU az 5. lapon — ,,az eredeztetés szempontjából igen jelentősek, s egész határozottan a nyelvemlék eredeti volta mellett bizonyítanak. E jelenségek törvényszerűségei az 1870-es években ismeretlenek voltak". — Hogy nem világos helyek vannak a Szabács Viadalában, az nem lényeges. Nekem inkább az a XV. századi nyelvemlék volna gyanús, amelyik nem ad fel problémákat. Az is bizonyos, hogy az író — gondolkozásában és nyelvében egyformán — sajátságos egyéniség. Joggal emeli ki IMRE SAMU KNIEZSA ISTVÁN (Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig 100) véleményét, mely szerint a Szabács Viadala helyesírásában egyetlen olyan vonás sincs, amely korának irodalmi emlékei vei összevetve a legkisebb mértékben is kirina belőle. Fontos kitűnő paleográfusaink véleménye, kik egyhangúlag az emlék valódiságát valiották. „Ilyet hamisitani nem lehet" — mondotta JAKUBOVICH EMIL többször is társaságunkban, ahol már 1920—1930 körül élénk viták folytak a Szabács Viadala hiteléről. IMRE SAMunak (2) van egy új paleográfiai érve is, amelyet én majdnem döntőnek tartok. Annak a papírnak a vízjeléről van szó, amelyre a költeményt Írták. A papír velencei: vízjelének változatai 1473-ból és 1475-ből maradtak 166