Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Oszmán-török nyelvtörténet - Bulgária török nyelvjárásainak felosztásához: MTA I. Oszt. Közi. X (1956), 1-60
.Y» Kétségtelen, hogy az ,,anyaországban", északkeleti Anatóliában, ez a változás főleg a nem első szótagban látható. Az első szótag ö és ő-je a legtöbb esetben megmaradt, a nem első szótag ö-je ritkábban. Nagyon fontos — amit már említettem —, hogy ugyanígy van a dolog délnyugati Bulgária átmeneti nyelvjárásában is. Ebből azt következtethetjük, hogy a változás még a két nyelvjárás egysége idején, ragokban és képzőkben kezdődött — tehát az ü hanggal — és csak lassan, a nem első szótagok hatására terjedt át a tőszótagra. Északkeleti Anatóliában a nem első szótagnak ez a hatása az első szótagra — mint mondtam — világos, de nem túlságosan erős, Xyugat-Ruméliában — illetve Nyugat-Rumélia oly területein, ahol a változás egyáltalában megvan — általánosabb. Yidinben az ö és ii hangot az első szótagban is általában o és a képviseli. A gondolatot tovább is szőhetjük és azt mondhatjuk, hogy az ü > u változás nem első szótagban, tehát a fentiek szerint az elsődleges ü > ti változás, a palatális illeszkedés megzavarására irányuló tendencia következménye. A tárgyalt jelenségek, azaz az ö > o és az ü > u változás tehát végeredményben mind — elsődlegesen a nem első szótagban és másodlagosan, mint kísérőjelenség, a tőszótagban — a magánhangzó-illeszkedés megzavarására irányuló tendencia következményei. Nein gondolom azonban, hogy az oszmánli nyelvterület minden ö > o, illetőleg ü > v változása ilyen módon volna magyarázandó. E megzavarodásnak további következménye is lett. Veláris vokalizmusú szavakban Trapezuntban bizonyos esetekben u helyett tu jelenik meg (RASANEN, Máni-Lieder 47—48) ; Biíámm 'késem' (215), yaylawun 'a legelőnek a' (218) stb. Megvan ez a jelenség még tőszókban is (Chansons) : lcuirSuin 'golyó' (16 : 6), otuiz 'harminc' (14 : 16). Vö. R ASANEN , Chansons, 7. 1. és JSFOu. XLV, 3 : 3 skk. 5. A veláris illeszkedés megzavarásában, a -lar, -ler típusú szuffixumok esetében, a trapezunti nyelvjárás PISAREV szerint ugyanazon az úton halad, mint a vidini és a Vidin körüli nyelvjárások. PISAREV (175.1.) ezt írja : „A főneveknél majdnem mindig -ler a többesjel és csak nagyon ritkán -lar. Pl. babaler apák', arqadaSler 'társak' ; de vannak ilyenek is : allar 'lovak', yapular 'épületek', — atler és yapuler mellett." Igéknél (176. 1.) : vurduler 'ütötték', buladiaqler 'találni fognak', arasaler 'ha keresnék'. De éppúgy, mint Vidinben és Adakalén, megtaláljuk ezt a jelenséget Trapezuntban más a— e vokalizmusú BZaffixumokban is. A dativusban : Batume 'Batumiba' (178), baSe 'fejre' (181), islame 'az iszlámnak' (182 stb.), aslane 'az oroszlánnak' (184; 188 : aslana), qane 'vérnek' (184), f'iqane 'a kimenőnek' (186), ikiizaye 'szükség szerint', anastne 'anyjának' (175) ; ezek mellett : yanuna 'hozzád' (178), yola 'útra' (180). A loeativusban és ablativusban : yaSten 'kortól' (180), islamdı n 'az iszlámtól' (182), qorqudi n 'félelemből' (184), baSten 'fejtől* (186), /animli 'házában' (182), ducarumdi 'falamnál' (175), ya nünüzden 'részetekről' 89
