Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Bulgária török nyelvjárásainak felosztásához: MTA I. Oszt. Közi. X (1956), 1-60

.Y» (175); ezek mellett: haftada 'héten' (179), ovada 'síkon' (180), soqaqtan 'utcáról' (180). RASANEN trapezunti szövegei lényegesen más képet adnak (MÖNILieder 37 skk.). Ezekben csak ilyen többesek vannak, mint yapraqlar 'levelek' (162), qarlar 'havak' (rímei : aqarlar 'folynak' és haqarlar 'nézik' 174), yalduzlar 'csillagok' (183), oizlar 'leányok' (184) stb. Ritkaság, hogy olyan alakokat találunk, mint Dalde 'ágon' (í! ; 214), orade 'ott' (214). Ugyanezt látjuk a Chansons-ban, de előfordul itt a vidini dvyarler 'hallani fogják' (30 : 5) alak is. CAFEROGLU szövegei a Trapezunti vilájetből szintén nem nyújtanak semmi különöset. A veláris illeszkedés szabálya rendesen érvényesül, de ilyen alakokat is találunk, mint tursuvler 'maradjanak' (163 : 21 ; Of környéke) atler 'lovak' (195 : 31 ; Trapezunt környéke). Más a helyzet a Karsi vilájetből való afsár szövegekben (Dogu İAT). Itt csak ilyen alakok vannak mint: dayler 'hegyek' (139 : 24), bayler 'kertek' (139:25), hédíranner 'szenvedések' (139:27), yayleler 'legelők' (140:18), 'pühnanler 'ellenségek' (141 :4), harmande 'szérűn' (141 : 20), toymezden '(nap-)kelte előtt' (141 : 25). A veláris illeszkedés megzavarása tehát RASANEN és CAFEROGLU szövegeiben — eltekintve a most tárgyalt afsár szövegektől — csak elvétve fordul elő, de hogy nagy mértékben megvan, azt tanúsítják PTSAREV idézett kijelentései ée adatai, továbbá RASANEN nyilatkozata (Chansons, 5—6. 1.). Az utóbbi a palato veláris illeszkedés megzavarodásáaak bizonyos problematikus eseteiről beszél és hozzáfűzi: „Bárhogy van is a dolog, vannak más esetek is, melyekben — megfordítva — e jelenik meg veláris magánhangzók után ; gyakori ez a dativusban (-e, -ye), a locativusban (-de), az ablativusban (den), a distributiv -er esetében (azer—azer 'lassanként') és nagyon gyakori a -ler többesjelnél". A leíró részben (398.1.) beszéltem arról, hogy Vidinben és Adakalén egyes esetekben a palatális illeszkedés is megzavarodik (güzal 'szép', sevmá 'ne szeress', gidalim 'menjünk' stb.), s a III. rész 5. pontjában elmondtam, hogy ez a jelenség megvan a régi nyelvben és a nép nyelvében is. A palatális illeszkedés megzavarodása északkeleti Anatóliában is nagyon gyakori. (RASANEN, Chansons, 5. 1.) PISABEV szerint (176. 1.) Trapezuntban a tiltó imperativus végzete az egyes 2. személyben mindig -ma: gidma 'ne menj', dema 'ne mondd', serma 'ne szeress'. RASANEN szövegeiben (Mfini-Lieder) ilyen alakokat találunk : efma 'ne tedd' (130), ey'ilma 'ne hajolj' (112), ver mam 'nem adok' (249), etrniii 'ha C8inálnám'.(150), benzet.sam. 'ha hasonlítanám' (150), serer.san 'ha szeretRz' (118, 155), e fsa 'ha csinálna' (124), ilürsa (így) ha meghal' (165). 90